Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

- 13 Nagulnov: Rezmj otnov : Hangok: Davidov: Davidov: Anna: MAjdennyikov: Anna: Majdannyikov; Anna* Hüjdennyikov: Anna: dennyikov: mért, a munkások ügyéért minden csepp véremet odaadom! Hallod, te kulakkigyó! az utolsó csepp véremet is! /Csend. Nagulnov feláll/ Ki beszélt ott? Biztos Tyimosa volt, Frol Rvanij fia! /zaj, mozgás/ - Ki kell telepíteni őket a faluból! - Lázító gazemberek! - Vérszopók! Elvtársak, aki a kolhoz mellett szava«, maradjon itt. /Sokan elmennek. Ljubiskin, Majdennyikov, Sosukar, Gyermiű, űsakov, Osztrovnov, Ljusnya és még néhányan ott maradnak./ /körülnéz/ Hát nem valami sokan vagyunk! 2. kép. ProscenifiWV Éjszaka. Az újhold tompa fénye világítja meg a falut. Távoli kutyaugatás. Megjelenik Majdennyi« kov. A másik oldalról eléjefut felesége, Anna. Beléptél? Be. Beviszed ax jószágot is? Beviszem. /Anna zokogva borul férje nyakába/ löt óbégatsz, te bolond? Hát nem koptattam eleget a nyelvem, nem magyaráztam eleget? Most megint a régi nótát kezdet. Hiszen már beleegyeztél! /szipogva/ Nem megyek! Akkor se megyek! Akkor pedig elmehetünk kódulni, gyerekestül! Kondresa! Nem tehetünk másként, nem tehetünk!