Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70
Irene: Michael: Irene: Michael: Irene: Arthur: Michael: Arthur: Michael: Irene: Arthur: Michael: Irene: Michael : Irene: Michael: Irene : Michael: Arthur: Irene: Arthur: - 24 \ Igen, téged kért. Siess. Most teljesen magánál van. Ó, gyere... /megpróbálja kiszabadítani magát. Irene szorosan fogja a karját./ Soha! Hagyj! Semmit sem kell szólnod - csak menj fel hozzá egy pillanatra. Már husz év előtt kitagadott. Most rajtam a sor, hogy kitagadjam. Nem az apám. Michael! Csak egy öreg ember - és haldoklik. Még ha igazságtalanságot is követett el veled szemben, most meg kell bocsátanod. Igazságtalanság! Megbocsátani! - bolond vagy? Megnéztem, az elég. Hadd hulljon vissza az átka a saját fejére. Ha csak annyit tehetsz, hogy megátkozod a halálos ágyán, akkor jobb, lia elmész ... Menj! Ég te meg inkább hivd a rendőrséget, édes bátyám, /közéjük áll/ Michael! Senkit sem átkozott. Csak egy öreg ember ... Hallgass! Nem kell őt rábeszélned. J^tísKé DBDBgyek felmegyek. Végső tiszteletadásra. Ne menj - Arthur, ne menj - nem téged hívott. /Arthur felmegy. Irene csüggedten ül./ Egy öreg ember, aki haldoklik ... Hát aztán? Csak hadd haljon meg. Ezt várom. Talán akkor feléledek, ha meghalt. Talán akkor majd tudok aludni, ha elment. Állj csak bosszút rajta, ha ugy érzed, hogy használ neked. De később megfizetsz érte, eljön a számonkérés napja. Csak jöjjön. Hadd legyek önmagam birája. Te vagy a bolond. Te vagy az, aki őrültet lát a tükörben. Magadról beszélsz. Ki beszél másról? /Fent borzalmas dühkitörés. Egy pillanattal később Arthur jön le a lépcsőn, mereven, mint egy alvajáró. Lassan az asztalhoz megy és leül az irataihoz. A zaj jajveszékelő kiáltásokba megy át, mint egy kisgyermek hangja, m^jd elhal. Arthur mozdulatlanul ül és figyel, Irene odamegy hozzá./ Nem értem. Miért kell igy meghalnia? Ne törődj vele. Nem jelent semmit. Nincs okod, hogy szemrehányást tégy magadnak ... /Arthur nem látja és nem hallja./ Édes fiam .. • Miért nem ismer meg? Miért gyűlöl? Isten tudja, mindent megtettem, amit birtam - bozzá képest semmi sem vagyok, azt jól tudom. De ki valami hozzá képest? Soha nem volt egyetlen gondolata, amely ne lett volna tiszta ós logikus. Soha nem irt le egy szót, amely ne lett volna érdemes. Soha nem hozott igazságtalan Ítéletet ...
