Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70

- 25 II. felvonás. Néhány perccel később. Arthur nyugtalanul járkál fel-alá azon az ösvényen, amelyet a biró lába koptatott ki a szőnyegen. Ideges mozdulatai olyanok, mintha láthatatlan köteleken rángatnák. Michael székét egészen a villanykályha elé tette és előrehajolva ül, háttal a szoba felé, lábaival foglalatoskodik. Az izzó felület felé tartja lábát, tiszta harisnyát és papucsot huz. Zubbonya egy szék hátán van. Fentről fokozatosan csökkenő intenzitású görcsös nyögések hallhatók. t Irene: /fentről jön, reménytvesztve csóválja fejét/ Nem jó ... Arthur: /felé fordul/ Mi non jó? Legalább te mellette maradhatnál. Irene: De nem 3egithetek rajta. Nem akarja, hogy ott legyek. Arthur: Nos, egyikünknek ott kell ülnie. Bármelyik pereben meghalhat. Irene: Ágnes nővér ott van. Arthur: Igen, de a családjából is ott kellene lenni valakinek. Michael: A családja ... Irene: Maradj csendben, Michael. Majd újból felmegyek, ha kicsit megnyugodott. De éppen most nem jó. Csak felingerii. Arthur: /szünet után/ Ki tudtad deriteni, hogy mit akart mondani? Irene: Nem. De nincs is jelentősége. Nem ismer meg bennünket. Michael: De igen - és átkoz. Meg akart átkozni bennünket. Irene: Honnan az ördögből veszed ezt? I ichael: A szeméből láttam. A szemével szórta az átkot. Arthur: Ha valakit átkozott, az csak te lehettél, iichael: É

s te, édes bátyám. Téged ütött a botjával. Arthur: De téged akart ütni. Michael: De téged ütött. Irene: Ó, hagyjátok abba. Nem tudja, mit tesz. Már nem önmaga, Michael: De önmaga. Először életében önmaga - /A biró arcképe előtt áll/ Tökéletes igazság - a kötelesség iránti feltétlen odaadás ezt látta, amikor a tükörbe nézett. De a tükör összetört, az arcáról lehullott az álarc és most ugy fekszik ott, amilyen a valóságban - vadállat, a halál és kárhozat odújában .... /Fent egy pillanatig csend volt, de most újból hallani a bot kopogását; Arthur és Irene egymásra néznek./ Arthur: Irene ... /Irene lassan, tétovázva felmegy./ Michael: Igazság - bolond, csörgősapkában. A fán vigyorgó vén majom ezt akartam látni. És láttam. /Arthur ugy tesz, mintha nem hallaná. A lépcső alján vár. Fent csend van. Irene lesiet, Arthur előtt elmegy egyenesen Michaelhez./ Irene: Michael, téged akar látni. Michael* Kit? Engem?