Scarpetta, Eduardo: Nyomor és nemesség; Átdolgozta: Komoly Péter; Q 66

- 25 ,/Bugcnio nagyot nevet/ Pascalé: De kéren, foglaljon helvet. /Mindenki leül, Felloe majd beleesik a lyukas székbe/ Pascalé: És apja ura? Ho/y szolgál az egészsége? Sugenio: Köszönöm... meglehetősen. Pascalé: Még mindig legyeskedik a szépasszonyok körül? * Bugenio: Állandóan. Nekem pedig a Jóerkölceről prédikál. Pascalé: Hiába, nem változik... Engedje meg, hogy bemutassam barátomat, Felice hcioaciamocoa-t. * Bugenio: Örvendek. Felice: Igaz n tartom szerencsémnek. Állok mindenkor a szolgúlatára ./A szék összeomlik alatta/ Becsületes, pontos munka, pz a jelszavam. Sugenio: Köszönöm, köszönöm, alkalomadtán. Bascale: Amikor megvolt még az üzletem, a helyiséget a kioherceg apjától béreltem. Micsoda embert Micsoda nemes! skiesonyja ugye meghalt, herceg ur? Bugenio: Igen... négy esztendeje. pascalé: /Felicenek, súllyal/ A heroegasszony né©r esztendeje megutalt • Felice: Cs&k négy esztendeje? Pascalét Nemes lélek volt* gyöngéd, ára erélyes asszony... Node rai a kedves látogatás célja? Miben lehetek a szolgála• * tára. Sugenioi Fontos ügyről van szó, amelyben csak maga és a felesége aegithet. Paocale: Én és a í eleségera. /Pelicehez/ Remélem, nem pénzt akar kölcsönkérni. Felice: Inkább nekünk kellene megpróbálni, fa

scale: Hallgatom, herceg ur. Bugenio: Nem tudom... hogy igy... a nagy nyilvánosság előtt...