Kornyejcsuk, Alekszandr: Miért mosolyogtak a csillagok?; Fordította: Sivó Mária; Q 53

—oo— Mit se.adhattam volna ha egyszer igazuk veit ? Igazuk?! Hát ki hagyta jóvá a terveimet ? ki követelte: "Barabas galambé®, több ©szlcpet ide, hegy nálunk -is olyan legyen ®int Moszkvában..."? Dicsértek, felvettek a fiüiradóba... kitüntetéseket kaptam, érdemes művész lettem...ás aest mi vagyok ? Mest is érdemes művész. Nem ! Cicemázó kentár vagyok...Cicemázó...micsoda szó! Me bántotta

k...P

edig milyen nyaralókat épitettera nekik a(

aeh

ézjháheru utáaT\években...Mé^ az Ogenyek is közölte a fényképüket...Prémiumét kaptam értük...Hiszen ai alketók vagyunk, az idegeinkkel, a szivünkkel dolgozunk... Hát lehet igy bánni egy művésszel ? Ebben igaza van. Hiba veit, hegy nem számoltak a maga művész idegeivel. Minket munkásokat lehet szidni a terv, a minőség, az önköltség miatt...mi nem alketuak, mi csak del ®zunk...és az idegeink is drótkötélből vannak, mindent kibirnsk...Szép nyaralókat épitett.Mest óveáa van bennük... Micseda? Lemondtak róluk a vezetőink.A maguk jószántából... Szent isten! Es. mi lesz a rekeaaikkal?Hiszea azek állandóan ©tt laktak. Egyedül Le.tüevnak 4 unokaöccse, 2 nénikéje, a sógornője... Vége a szép világnak. A rokonoknak el kellett menniük dolgozni, mert a vezetőink fizetését jelentősen csök- / - -i • . , . " 1 • , / kentettók...Nem élhetnek tovább a nyakukon... Kíe

opax

ra,: Barabas: I

ileijwtra: Barabas: Barabas: Barabas: Kleopatr

a;-