Kornyejcsuk, Alekszandr: Miért mosolyogtak a csillagok?; Fordította: Sivó Mária; Q 53
-51Elfelejtette? Majdme®.../Sir/ /Távéiból énekszó / Maga elfelejtheti, mert még fiatal...Az élet megköveteli a magáét, semmi sé állithatja íieg. Sem könyayek, sem eskük - semmilyen erő... Az élet mindent átpolitaroz...Szépen énekelnek a lányek ! Csak hiányoznak a legények...No, majd segítünk nekik... /Énekelni kezd egy ukrán népdalt/ Sirj csak, madaram, sir j.. .nőknek ez segit. De az én szivem|(i$to'líint a pusztaságban a kóró ... Isten áldjon... /Elmegy/ /Okszána utánanéz, megtörli a szemét. Még hallatszik a lányok éneke, Okszána velük énekel.Aztán feláll és bemegy./ /3ön Jurij. Felveszi a kabátját.Pjotr lélekszakadva szalad ki a kertből./ /Csodálkozva nézegeti Jurijt./ És Tyimofej: ? Ott fekszik az almafa alatt. Nem knockantoltam rögtön, előbb kapott néhányat a képibe Óljáért és csak aztán fektettem le. Hamar »agához fog tárni.... Te tanultál bexolni? Igen, de el ne mond senkinek, mert anyám felpofoz ha megtudja. Nahát, ezt a tésztát! Megyek segitek Tyiaosénak. /Elszalad./ /Jarij hazamegy. Pár pillanat múlva Pjetr szinte a vállán cipelve hozza Tyiraofej-t./ jyszLo Okszána: ktoo Ma ti ld a; \ Pjotr: Jmrij: Pjotr: Jurij: A Pjotr:
