Kornyejcsuk, Alekszandr: Miért mosolyogtak a csillagok?; Fordította: Sivó Mária; Q 53
-49Tyjaefej: Juri j: Tviaof ej: Juri j: Tvimefej: d u Jur i j: Pjotr: Jur i j: Tyirsefej: Juri j: Tyimefej: Jurij: Tyimofej: Jurij: Tyimefe j Pjetr: Serami, csak őszintén beszélgettünk egymással... gy?rünk*a vendéglőbe. Megsértetted Olgát és ezért nekem felelsz. Taded, mi szokott történni azokkal, akik más dolgába ütik az orruk ? Ez az én dolgom is ! 0, még a matematikusok . is ©lvassák a régi romantikusa— kat ? Hel a kardja, lovag *r ? /Ledobja a kabátját/ Óljáért megtanitlak én kard nélkül > is. Mit csinálsz Jura!? Bekap egy falásra... Gyerünk át hozzánk a kertbe. Itt nem lehet. Ifjú hős ! Ugylátszik még senki se vert meg. Tévedsz. Anyám a>ár elvert jónéhányszor.. . A mama ! Szegény kisfiú... Vedd le a kabátod, mert még véletlenül elszakitoa. Ne aggódj fiacskám, hezzá se fogsz érni. Azért majd igyekszem. I * Először a párizsi szemét- ödötírt számolok veled, aztán ha birod...de nera hiszem, úgyhogy a Ix^käxxlshh következő adagot eltesszük legközelebbre. A^ronfogja Jurijt/ Nem is hiszed milyen szüksége® van most egy kis verekedésre...köszönöm barátom. Nem engedem ! /Vissza, akarja tartani Tyimofejt, de Tyisiofej félkézzel ugy ellöki, hegy Pjotr a virágágyba repül./ /Tyimofej és Jurij elmennek./
