Kornyejcsuk, Alekszandr: Miért mosolyogtak a csillagok?; Fordította: Sivó Mária; Q 53

-48Olga: Tyimefej: Olga: Tyimefej: Olga: Tyimefej: P j@tr: Ne sértegess, kérlek, könyörgök, hagyd abba... Nem ! Te nem tmded... te elfelejtetted, begy én ki vagyak... Tudsd, mit csinálsz ? Megölsz engem Olga.../Térdreesik előtte/ Ne kiabálj és állj fel. Már eleget térdeltél ma.Azt gondoltam, azt hittem, hegy tisztalelkü fin vagy, aki azért elégedetlen az élettel, mert messzebb lát mint az emberek, mert & szép a jó felé törekszik...De te csak önmagadat; szereted. Neked nincs se becsületed, se lelkiismereted - nincs benned semai szeretni való.Mindenkit kispel".árnak tartasz, mindenkit 1 enozel.. .De |te| mit tetL -te tél az életedben? Megkerestél aksrVe^v fillért is a saját munkáddal ?)4íiéFtelsz közöttünk ? Menj a'barlangéiba a pókek és patkányok közé és élj velük barlanglakó polgártárs!.../Megferdul, el akar menni, de Tyimefej megragadja a karját./ Aijön Pjetr és Juri j ./ Nem, nem er< ealek el ! Ki a hibás abban, hegy még semmit se csináltam?! Ki kötötte rúzsba a fiatalságé®?! Az, aki arra tanitett, hory ilyen aljasul gondolkodj és beszélj az emberekről.'peJréj kérd számén a fiatalsagedftir. Engedj el, fáj... Menj, vigyen az ördög! /Ellöki/ /Olga féltérdre'esik, feláll ás beszalad a házba. , " - mm Pjetr ós Jurij Tyimefejhez lépnek. / Tyimofej mi történt ?