Kornyejcsuk, Alekszandr: Miért mosolyogtak a csillagok?; Fordította: Sivó Mária; Q 53

-21En ellene vagyok valamennyi istennek, valamennyi vallásnak, bárhogy is nevezzék őket!... Hát akkor UoJX^ ^ A világpolgárt, aki mentes ninéen nemzeti ©s figyéb előitélettől. A szabao individamot , az érzések határtalan erejét, a sziv halálos emésztő szenvedélyét, a lélekből feltörő olyan erejű kiáltás"^ amellyel őseink zúzták össze a aamnnt agyarát... ' ^aiklujtówTehát vissza a«- »^s^^^hí . így gondolod? Előre ah^^J^^ut^z / Ez lesz a cirae az aj novellámnak is, hadYhörögjenek a nyárspolgárok...

En nem félek senkitől... Miket beszélszr ! Megbolondultál? Lehet, de a civilizált országok nagy művészei is igy gondolkoznak. Te neia értheted «eg mi reegy végbe a lelkemben.Nagyon elf árai tara. Bege^ vagyok. Eg az agyara. Szenvedek. Olga... Tehát ezek nem a te*gondolataid? Sajnos nem. Milyen bátran, szépen, mekkora erővel beszélnek ők...Milyen romantika.. .Nekem még nincs elégerőn ahhoz, hogy ilyen magasságokba emelkedjek... Zilált a lelkem...őszinte vagyok hozzád. Tyiffloda, ne hallgass rájuk ! Elvessel, tönkreraész... ivvr^mcw Hát kire hallgassak? Körülötte« ^kMÁyés^ unalom... Nem tudok igy élni...nem tuóok... Nem szabad külföldre utaznod.Velem kell jönnöd és jöjsz is. Ha valóbán szeretsz... Olga: Tyimofej: Olga: Tyiaaof e j: Olga: Tyiaofej: Olga: Tyiaofej: Olga: Tyimofej: Olga: