Zapolska, Gabriela: Skiz; Fordította: Sebők Éva; Q 52

- 27 Lulu Tadek Lulu Tadek Jacek Tadek Jacek Tadek Husi Lulu Husi Tadek Husi Tadek Jacek Bélre a múlttal! Csak a jelen számit,minden egyéb fantázia... délibáb... /Gavottot énekel/ Dédelgeted a délibábot, Az meg szived véresre sebzi... - Husi ma igazán csodálatos vagy! Akár Musset pihenő virága, felröppenő pillangója... Mintha Musset kicsit későbben élt volna... Musset mindig a női szépségben élt. /Husi kissé görcsös nevetésben tör ki/ Husi! Eleget ittál! Miért? Mert becsip. He félj, nem olyan fából faragták, ha meg mégis becsipne, hát az sem nagy baj. /felugrik az aztaltól/ Olyan füláedt itt a levegő. /az ajtó felé fut/ /ültében megfordul és kinéz a kertbe/ Szép ezüst éjszaka, ugye? Innen látni a hattyúkat, azok is ezüstösek. Úszkálnak a tavon, ezüst fonál húzódik a nyomukban. • • /Husi mellé áll/ Az egész kert olyan, mint egy nagy njfiló ezüst virág. Megyek, süteménymorzsát adok a hattyúknak... szabad? /süteményt fesz a tálból és kimegy a kertbe/ A tóparton hűvös van, még meghűl... utána viszem a sálját. Hem jöttök. Én inkább elszivok egy szivart Lulu társaságában, ha megengedi.