Zapolska, Gabriela: Skiz; Fordította: Sebők Éva; Q 52

- 12 Jacek Lulu Jacek Lulu Nusi Lulu Negyedik jelenet J

ас ek, Lulu, Nu

si /bejön/ Nusihoz fordul/ Te még mindig itt vagy? Én tartottam, vissza. Bocsánat szegény fejemnek. Maga tréfál, pedig ennek a fele sem tréfa, kedves rokon. Legfőbb ideje, hogy Nusi végre beletnuljon a gazdálkodóba. Különben is igy kivánják az ő szülei, az én szüleim... Az én nagyanyám, a te nagyanyád, az összes nagymama... Siess Nusi, ha már ilyen sürgős kötelességek hivnJs. De ne maräj soká, tudod, hogy meg kell még beszélnünk a mai estét. Sietek, ahogy csak birok! /kiszalad/ /elragadtatva néz utána/ Milyen bájos! Milyen graciöz! Jacek Lulu Jacek Lulu Jacek lulu Jacek Lulu Igen, joszivü, igyekfcro asszonyka. Csak otthon egy kicsit túlságosan elkényeztették. Azt kivánja asak az élettől, ami jár nei. Azt kivánná, hogy folyton dédelgessék. /az etazseren álló szász porcellán figurákra mutat/ Hát ezek a rokokó figurák? Csak disztárgyak, semmi egyebek, mégis a szépségükkel mennyi... Ugyan kedves, az ilyen már régen idelyét multa. Tudom, most uj időket élünk. Ez az-istállók kora... Hát persze. Drága uram, hogyje el, hogy téved. Ez a báj nem mulandó. Még a gmillotine sem mosta le vérrel a pudert. A m^aga billiárdja.pedig semmit sem vonÇ le a pasztellek kecsességéből, vagy a ^öbleinek megfoghió varázsából.