Lengyel Gerő: Blaha Lujza tér; Q 44
Százados /Főhadnagyhoz/: Tálén mégis korai lenné. Bogozzuk csak ki, elvtárs, emi a látszat, a rideg tények mögött van. Az igazi okot, az eleven valóságot, /öregasszonyhoz/: Gondja czak tovább... földi... öregasszony: Mát, tetszik tudni, le-le megyek körülnézni a piaoon, járkálok is néha az utcán, nézegetem az embereket, me^ a kirakatokat. Be azért leginkább odahaza üldögélek, nem is látok sokat az uj világból. Igaz, a lakásunk is szebb, mint régen, levegős, világos... ha egyedül vagyok, mindig szol a rádió.•• a vőm nyitja ki reggel, nem merek hozzányúlni, hátha elrontom, öreg vagyok már, hogy kitanuljam a fortélyát, szelj on inkább egész nap. Szeretem is a sok szép muzsikát, meg hallgatni, amit beszélnek, ha nem is értek meg mindent. Még ha nem rasgyarul szól, akkor is ugy érzem, mintha hozzám beszélne, nekem üzenne valaki.•• Legtöbbször együtt hallgatjuk a szomszédék kislányával, gyönyörű gyerek, Amolyan tízesztendős.•• Főhadnagy: Szép, szép, de inkább arról beszéljen végre, mért ment a * BOLaha Lujza-térre, öregasszony: Hiszen éppen erról beszélek, /özázaöoshoz/; Maga, kedves, biztos jobban érti a szót... földi.•• Százados: Hát azért csak próbáljon egyenesen felelni a kérdésünkre. Mi vitte a szabálysértésre? Az engedély nélküli árusításra? « Öregasszony: Hiszen egyre azt mondom. A kislány, meg a rádió. Százados: Hagyjuk csak... /mosolyogva inti türelemre Főhadnagyot. Öregasszonyhoz/: Mát mondja tovább, öregasszony: A gyerek mindig a rádió körül sündörög, -e nem veszi róla a szemét, azzal is hallgatja, nemcsak a két kis fülével... Százados: A szomszédnak nincs rádiója? Öregasszony: Csak másfcl éve költöztek az uj lakásba, ook minder kellett bútor, ágyhuzat, függöny... Mádióra még nem került sor. Szorgalmas népek, idő kérdése csak, mikor telik majd arra is a keresetükből. Csak hát a kislány nehezen tudja kivárni. Folyton a rádiót emlegeti, hogy igy, meg ugy, micsoda