Lengyel Gerő: Blaha Lujza tér; Q 44

boldogság lenne, ha este is hallgathatni, meg reggel, ha felébred a kis ágyában. De neta csak sóhajtozik utána, hanem ka^ paszkodik, harcol, dolgozik is érte. A házban, meg a szomszéd házakban összeszed minden óoakhaégot, vasdarabot, rongyot, üveget.., még a csontokat is... és fut velük a méhesbe, vagy hová a csudába, ahol pénzt adnak ilyen kacatokért. Százados: A MÉB-fiókba. öregasszony: Mindogy, hogyan nevezik, ez is olyasvalami, aini azelőtt nem volt. Rogy pénzt adnak olyaiért, ami ré^en a szemétre került. Aztán meg, hogy nsm csapják he a gyereket se. Ami jár neki, beszámolják a kis kezébe. Százados: A kislány meg elteszi, hogy összegyűjtse a pénzt egy néprádióra..• Öregasszony /bólint/: Persze csak lassan gyűlt a pénzecske, a kislány meg egyre türelmetlenebb lett. Nemrég aztán, mikor ebéd után megint együtt hallgattuk a rádiót, sirásra görbült a kis szája. Soheem lesz nekem rádiómi - sóhajtotta - tiz hónapja gyűjtök rá éa még mindig hiányzik száz* forintomI... - Majd én odaadom - szaladt ki számon az igéret - ne pityeregj hát! Abba is hagyta rögtön a sirást, szeme felragyogott. ölembe ugrott, össze-vissza csókolt. Poiyton azt csicseregte a lelkem: köszönöm nagymama, drága jó nagymamuskám. Addig csak Lora néninek szolitott... Százados: A nagymama, persze, nagy bajba került. Neiu volt száz forintja, a gyerekeitől pedig mégse kérhetett, hogy igy, meg ugy, a szomszéd kislányának kell... rádióra... A gyereknek tett Ígéretet pedig be kellett váltani. így volt? öregas£zony /bólint/: Pontoean. ügész éjjel törtem a fejemet, honnan köríthetném elő a >énzt. iáért azt tuüt«m, hogy ha suszterinasok esnek az égből, akko^ is szavamnak állok, 'ionüolkoztam, gondolkoztam, közben kicsit ma,amat is sajnáltam, hogy annyi sokat kapáltam, szekereztem, vesződtem a hosszú életember. Mégis semmi nélkül maradtam vénségemre, áágész éjjel le nem hunytam a szemem, mégsem tudtam kifundálni semmi okosat. Reggel aztán, mikor elmentek a gyerekeim, kita-