Lengyel Gerő: Blaha Lujza tér; Q 44

Százados: Üregasszony: Százados: Cragasszony Százados: üregasszony: Százados: Öregasszony: Főhadnagy Reggel, mikor kibújta* az ágyból, mindjárt az ablakhoz szaladta«. Alatta ültek maguk, falusiak, akik bejöttek árulni Litérről, Rátótról, Tótvázsonyból, Szabadiból. Előttük a szakajtóban barack, málna, szegfü-körte, eper. Az is mázas csuporban, szőlolevál közt, mint a szép sárga vaj. Ha volt egy krajcárká®, kidugtam a kezem az ablakrácson és két marok mézes ringlót kapta« érte. Még ráadást is. Elválasztották a legszebbet... No nézd, hát maga volt az a kisfiú. El sem hinné az emberi E&t ha maga is ott árult, tudja azt is, hogy a piacon engedélyt kell váltani. /fejét rázza: nagy meggyőződéssel/: Ez is más, az isi A vajat meg a gyümölcsöt a magunk hasznára vittük a városba. No és a babákat talán azért rakta a kosarába, hogy elajándékozza? Azt is csak a maga hasznára akarta árulni. Azt már nem! Nincs nekünk arra szükségünk, ügyes munkás a lányom, fonónő Erzsébeten, a vőm meg első mintákészitő az Asztalosárugyárban. Jól keresnek mind a ketten. /A két rendőrtisztre mutat./ Talán többet is, mint maguk ketten, kedveseim. És az én vőm nagyon derék ember, ugy kedvel, ugy gondoskodik rólam, min-tha a tulajdon anyja, vagy az édes gyereke volnék, líindenem megvan; most is már előre vett uj^ kabátot. Papirzsákban lóg a szekrényben, hogy a moly ki ne rágja. Hát ha mindent kap a gyerekeitől, ml ez ördögnek állt ki árulni a kofák közé, a Blaha .uujza-tárre?I Mert, ugy-e, am nem vitás, hogy ott volt? És az sem, hogy el akarta adni, amit magával vitt a kosarában? így volt, kedveseim, igy volt. /kissé türelmetlmül/: Akkor hát a tényállás világos. Lezárhatjuk a jegyzőkönyvet. /Sürgető pillantást küld Százados felé./