Salacrou, Armand: A katona és a boszorkány; Fordította és átdolgozta: Tamás László; Q 34
MÓRIC.- Be ostobák is vagytok ti asszonyok, ör gnek ta.Mlsz, Nincs elég -fantáziád. JUSTINE.— És ha ön lenne 20 éves és én 502 MÓRIC,- Oh, akkor minden rendben lenno. Sohasem.szerettem a« öreg asszonyokat, még Oroszország trónján sem,.Látod, Justibé, térdre hullok előtted... Nem forr az agf.ad arra a gondolatra, hogy én térdelek előtted? . o JUSTINE.- Fenségednél is nagyobb ur parancsol szivén felett. MÓRIC.- A klr lyba vagy szerelmes? Hol találkozál vele? Hát ezért voltál oly a vakmerő? JUSTINE.- h az Istenre gondoltam» MÓRIC.- Az Istenre? /Megnyugszi k./ Már egész megijesztettél. JUSTINE.- Nem fél az Istentől? MÓRIC.- Ha hagy annyi időt, hogy kimagyarázkodhass ink, álkor nem. Mért kivánná, hogy én szűzi életet éljek, Amikor o teremtett ilyenné, amilyen vagyok? É s az Isten jó! A földre is csak azért küldött, hogy boldog legyek. JUSTINE.- Be akkor is azért küldött, hogy boldog lehessek? MÓRIC.- Hisz én is csak a te boldogságodat akarom. JUSTINE.- Be én nam akarom, én inkább megölöm magam! MÓRIC.- Mint Lucrecia? JUSTINE.- Mint Lucrecia! MÓRIC»- Be Lucrecia csak utáaa ölte meg magát? JUSTIE.- Én mái" előtte... Ebben a gyűrűben olyan por. van, amerre nincs -órwsság... És mielőtt meghalnék... MÓRIC,- Ha meghalsz, újra visszanyerem a régi békét...Nem, én az élő testedet akarom. JUSTINE.- ís holnap azt momdják, a tábornagy nemcsak katonákat, hanem nőket is öl, csakhogy győzzön. MÓRIC.- Nem mondanak semmit, mert te nem ölög meg magad, JUSTINE.- Mit tudja Fenség, ha én vagyok azyslső nő az életében, aki nemet mond? MÓRIC,- Az öngyilkosságot tiltja az Isten. JUSTINE.- Az Isten megfogja bocsátani a halálomat. MÓRIC.- Há a halálodat megbocsátja, akkor megbocsátja az életedet is, talán még előbb. JUSTINE.- A király is mérd re vonja Fenségedet halálom miatt. MÓRIC.- Csak ijeoztegetni akarsz, vedd már be azt a sort, egészen nyugodtan.. .Mein Gott!...Szörnyeteg* vagy. Nem lehet veled okosan beszélmi, Istenr 1 beszelsz, vallástól, a halálról és közben múlik aznidő és nekem sietnem kell az udvarba. JUSTINE.- Nemsokára? I, .IC.- Egy óra i-alv ott kell lennem,
