De Filippo, Eduardo: Hosszú lábon járó hazugságok; Fordította: Kassai György; Q 28

- 535 ROBERTO GRAZIELLA ROBERTO GRAZIELLA LIBERO ROBERTO LIBERO ROBERTO CÄONTAFZA ROBERTO LIBERO CONSTALZ

A ROBERTO SC06TANZA ROBERTO /hűvösen/ örvendek. Mikor lesz az esküvő? /arca elsötétül, szemrehányó pillantást vet Libero felé/ Miféle esküvő? Bocsásson Jjteg, nem kellett volna erről beszélnem. /Roberto felé/ Én voltam indiszkrét és bocsánatot kérek. /kétkedően/ Maga, vagy Constanza? Én, én... De ha Constanza mondta volna, akkor se let volna nagy baj. Magának talsn nem, de nekem igen. Ha ciaga mondta«* el, az egészen más, mintha Constanzanak járt volna a szája... /dühösen/ Ke siessük el ezt a házasságot. In még nerr on it am német, de igent sem. Megérti te»hát, hogy mégkértem a kedves nővérét, tartsa az egészet titokban, egészen addig, araig magamban el nem döntöttem a dolgot. Mostanában latolgatok. "Megfelel nekem?" "Nem felel meg?..•"Beleugrom?. "Nem ugrom bele ?" » A rántotta kész és «ár ki is hült /jobbrél be/ /élesen lecsap/ ügy van, ugy van, a rántotta. Szép kis rántottát csapott itt össze, Constanza kisasszony. De hiszen Constanza nem tud semmiről semmit. Ismétlem Önnek, én vagyok a hibás. /ijedten/ Mi történt? Az történt, hogy a maga bátyja azért, hogy magát kihúzza a pácbál, olyan bűnnel vádolja magát, amit nem is követett el. /hősiesen*, mintha biró előtt állna/ Mit követtem el? /szemrehányóan/ Nagyon rosszul viselkedett. Én arra. kértem önt, hogy terveinkről senkinek ne beszéljen. Márpedig egy olyan asszony, aki semmilyen titkot nem tud megőrizni, nem lehet jó hitvestárs. Éppen ezért, anélkül, hogy haragudnánk egymásra, maradjunk csak j barátok, én a saját lakásomban, ön pedig az önében.