Diderot, Denise: Jó ember? Rossz ember?; Fordította: Lendvai László; Q 25

- 39 Hardouin : Találkoztam de Cranceyvel. Mme de Vertillac: Beszélt rólam? Hardouin : Ez az ember a legszebb,legnaivabb lélek.Olyan bizalommal van irántam,hogy ha bünt követne el,azt hiszem,nekem azt émfeffcJLs'y vall aná. Mme de Vertillas: És a lányomról mit mondott? Fézze,kedves Hardouin,én szeretem de Cranceyt,de a családjától irtózom és soha nem tudw nám rászánni magamat,hogy azokkal az emberekkel éljek együtt. Hardouin : Ez baj,ez baj. Mme de Vertillac: Már megint a mélabú kerítette hatalmába?Derüljön már föl bútól árnyékos homloka.Adja át magát az örömnek,hogy látja első barátnőjét,aki mindvégig sajnálta a szakítást önnel. Hiszen fiatal még,s már évek teltek el azóta...Ön hallgat. Tudja-e,hogy ez a hallgatás,ez a viselkedés már kezd nyugtalanítani?]^ féljen semmitől,Hardouin.

Hem azért jöttem,hogy fölidézzem ön előtt azokat a napokat,amelyek a legszebb napok voltak az életemben,s talán az önében is.Ha másfelé van lekötve,legyen hü ahhoz az érzéséhez.Fekem elveim vannak. Hardouin : Levelet kaptam de Cranceytől és én is válászoltam neki. Mae de Vertillac: Fem ismerem még a fiatalember stílusát,biztosan nagyon lelkesedő,nagyon gyengéd.Remélem,nem tagadja meg tőlem,hogy elolvassam ezeket a leveleket. Hardouin : Fem,ha számithatok az ön részéről egy kis önuralomra és pártatlanságra.Gondolja meg,kedvesem,hogy sikoltásokkal nem lehet visszacsinálni azt,ami megtörtént,ilyénkor düh és harag már nem segit. Mme de Vertillac:'Tessék?A leveleket!A leveleket,látnom kell őket tüstént. Hardouin : Fem akarom sem önt megsérteni,sem a kedves lányát mentegetni, fte ha lehetek bátor,s emlékeztethetem házasságának az idejére,talán meg tudja érteni,hogy a szülők nem helyénvaló makacssága,szekatúrája,

tilaima balesetbe sodorhat egy tisztességes, egyenes lelkű és a legjobb nevelésben részesült személyt is. Mme de Vertillac: Szent égfMit hallok?A leveleket,az Isten szerelmére,drága barátom,ide a leveleket!