Diderot, Denise: Jó ember? Rossz ember?; Fordította: Lendvai László; Q 25
- 40 Hardouin : Tessék,itt vannak,de csak akkor adom a kezébe,ha becsületszavát ad ja,hogy egy szót sem szól Se de Cranceynek, sem saját lányának róla,és utóbbival szemben ugy viselkedik,mint megértő,jó anya,ahogyan az ön édesanyja viselkedett önnel saembén,és hogy megtanácskozza velem,hogy an lehetne a legjobban és legrövidebb uton mindent rendbehozni.Adja erre a becsületszavát és igérje meg,hogy nem engedi indulatait kitörni,vagy legfeljebb csak akkor,ha már kinn leszünk a csávából. Mme de Vertillac: Rendben van,megígérem.Hallgatni fogok.Mit is mondanék a lányomnak?« incs jogom vádolni.C,ó,szegény jó anyám,mennyit szenvedhetett miattam!Csak most érzem igazán./mme de Vertillac olvassa a leveleket,majd kiejti őket a kezéből.Egy karosszékbe veti magát,sir,el van keseredve./ Ki hitte volna egy ilyen i félénk,ilyen ártatlan gyermekről? Hardpuin : Ön is az volt. Mme de Vertillac: Egy ilyen józan,ilyen tartózkodó fiatalemberről'' Hardouin : A megboldogult monsieur de Vertillac is az volt. Mme de Vertillac: wem tudom,hogyan történhetett. Hardouin : A kedves lánya még kevésbbé tudja. Mme de Vertillac: Anyák,ti szegény anyák,jól vigyázzatok gyermekeitekre!...Be «a ez az ember a levélben azt akarja,hogy adjak garancialevelet. Talán bolond?Hiszen most már nem neki kell félnie,hogy szétmegy a parti.A kezem,lábam megkötötte és nekem kell félnem az elhidegüléstől,amely a szenvedély kielégítését majdnem mindig nyomon követi. Hardouin : Rosszul látja a helyzetet,enged je meg,hogy megmondjam:de Crancey ismeri az ön heves természetét és fél tőle,hogy elveszti azt,akit szeret,még egy ilyen esemény után is,amely pedig arra volna jó,hogy biztosítsa birtokát.Szerintem ez becsületes és tapintatos eljárás. Mme de Vertillac: Hol ez a garancialevél?Gyorsan,hadd irjam alá és mindjárt vigyék őket oltár elé...Meg volt hát irva a sors könyvében,hogy a de Cranceykkel éljek! Hardouin : /áz inashoz/ Hivja be monsieur Des Renardeaux-t.