Diderot, Denise: Jó ember? Rossz ember?; Fordította: Lendvai László; Q 25

- 38 Mme de Vertillac: Hogy senki ne zavarjon bennünket? Hardouin : Eltalálta,madame. Mme de Vertillac: Mondja csak,mit szól ehhez a de Cranceyhez? Hardouin : Azt,hogy bele van bolondulva az ön leányába és ez nem olyan nagy baj. Mme de Vertillac: négy napi szinlelésISohasem bocsájtom meg ezt a turpisságot a lányómnak.Először azonban beszéljünk magunkról,majd aztán beszélünk róluk.Komoly kétségeim bannak,hogy kegyetlen elválá,sunk óta magának tartotta meg a szivét.Én nem kérdezek semmit,mert talán nem mondana rá igazat,- ön se kérdezzen semmit, mert lennék annyira nő,hogy megmondjam az igazat.Mi van az idejével,mi van a tehetségével? Hardouin : Szavadra,mindakettőt odaadom mindenkinek,akinek oka van,hogy elfogadja. Mme de Vertillac: így aztán eltelik az élet s az ember se hirnévhez,se vagyonhoz nem jut. Hardouin : Ha a vagyon hozzám jönne,nem utasitanám vissza,de én soha nem fogok utána szaladni.Ami a hirnevet illeti,az csak mormogás, amely egy pillanatra talán hízeleghet,de nem érdemes törődni vele,különösen mikor az emberek otthagyják a Tartuffe-öt és a Misanthrope-ot,hogy Robineau alias Beaunoir Jerome Pointu-jét szaladjanak megnézni.A jóizlés rég odaveszett már. Mme de Vertillac: Ugy látom,filozófus lett. Hardouin : És szomori:. Mme de Vertillac: Szomorú! Miért?! Mindenki azt mondja,hogy a bölcseség a csendes öröm forrása. Hardouin : Az én bölcsességem üröm forrása a bolondok miatt. Mme de Vertillac: He törődjön vele.A bolondok a bölcs derülésére vannak teremtve »nevetni kell rajtuk. Hardouin : Asszonyom,ha ön történetesen,saját tudtán kivül olyan válságos helyzetben volna,amely mélységes keserűséggel tölti el egy anya szivét,tanácsolná-e,hogy tréfás oldaláról nézzem a dolgot csupán és a nevető Demokritos szerepét játsszam? Mme de Vertillac: Azt nem,de nem vagyok ilyen helyzetben s önnek sohasem fogom megengedni,hogy velem szemben mások pártjára álljon.