Diderot, Denise: Jó ember? Rossz ember?; Fordította: Lendvai László; Q 25

- 37 Mme de Vertillac: Az ostoba márki jelöltje egy bizonyos Gaucher..,akarom mondani Gauchat abbé,egy sápadtképü,gyérhaju,morózus szulpiciénus,egy kiváló teológus!De mit számit nekem az egész teológiája,ha egyszer egy komor,halálos

an unalmas ember,aki a társaságban fabatkát sem ér. Hardouin : Igaza van,ezt nem szabad eltűrni. Mme de Vertillac: Arra kérem hát,hogy egész tekintélyét vesse latba a márki előtt a mi jelöltünk,

Dubuisson abbé mellett.Dubuisson abbé nagyon hercig ember,gyakran vagyok nála klopipartin,amelyet kitűnő vacsora szokott követni.Az abbé konyhája kitűnő,de társslÄ gási szelleméssége még Ízesebb.Senki nem ismeri jobban a botrányos kalandokat és senki nem tudja azokat nagyobb illemtudással elmesélni,Ha nem félnék attól,hogy megszólónak tarthat, azt is elárulnám,hogy az abbé nagyszerűen énekel és jóságos, gyengéd,bensőséges barátja a tábornoknénak,aki viszont gondját viseli az abbé kis költeményeinek. Hardouin : Ismeri de Tourvelle márki Gauchat abbét és az önök Duboisson abbéját? Mme de Vertillae: Wem.Az egyik soha nem lépett ki a szeminárium küszöbén,a másik tul vidám társaság a márki számára. Hardouin : Ebből elég,most térjünk át a lánya ügyére. 11.jelenet Hardouin,Mme Vertillac,

Des Renardeaux /aki bedugja a fejét-'két ajtószárny köz ött/ Des Renardeaux : Látom,el van foglalva,majd később visszajövök. Hardouin : wem,nem»maradjon csak.Mindjárt.../Mme Vertillachoz/Barátom,aki előtt nyugodtan lehet beszélni. 12.jelenet Hardouin,Mme^fertillac Hardouin : És a kedves lánya? Mme de Vertillac: Azt gondoltam,hogy az ő kis fülecskéi legalább is feleslegesek ahhoz,amit mi egymással akarunk beszélni,azért a lányodat otthagytam barátnőnknél,madame Chepynél. Hardouin : Szegény gyermek,mennyire sajnálom!/Csenget. Halkan az inashoz/ Üzenem monsieur de Cranceynek,hogy azonnal siessen madame de Chepyhez,ahol jó társaságot talál magának.