Diderot, Denise: Jó ember? Rossz ember?; Fordította: Lendvai László; Q 25
- 18 Des Renardeaux: Benne vagyok,szívvel-lélekkel bennevagyok,s ha elég önnek egy kellő alakban kiállitott meghatalmazás»amelyben felhatalmazom, hogy a pert fejezze be,s amelyben vállalom,hogy megerősítek • minden lépést,amelyet jónak lát,csak adasson tintát,tollat,papirt, mindjárt megírom és aláírom. Hardouin : Itt az asztalon van is minden,ami kell.../Megállítja az ügyvédet/ Kedves Des Renardeaux,várjunk csak egy kicsit.Én a legjobb igyekezetemmel megteszek mindent,arról ne legyen kétsége,de ha bármi adódik,remélem,nem tesz szemrehányást... Des Renardeaux: Attól ne féljen. Hardouin : Mit tudja az ember?/Miközben Des Renardeaux ir:/Ha ez a derék alsónormandiai ügyvéd tudná,hogy itt van a zsebemben a hölgy meghatalmazása! .. ,Ez rendben is van,de mi lesz a darabbal,amelyet megígértem?...Bizzuk magunkat a sorsunkra.Az enyém az,hogy megígérjem,amit nem teszek meg s időnként megtegyem azt,amit nem Ígértem meg. Dés Renardeaux: Tessék.Én,alulírott Issachar Des Renardeaux... Hardouin : Fem kételkedem benne,hogy kitűnően van megírva. Des Renaideaux: De fel kell olvasni,az ügyrendi miheztartás végett,ez a szabály. Én,alulírott Issachar Des Renardeaux... Hardouin : Talán mindig a szabályokhoz szoktam tartani magam? Des Renardeaux: Fe gondolja,hogy ezzel ön volt okosabb.A szabály,barátom,a szabály a világ királynő je.Egyébiránt,ha a hölgy megtéríti a költségeimet,ha biztosit ja,hogy tisztességesen be tudjam rendezni azt a kis lakást,amely a folyóra és az erdőre néz,s amely ön-t; a leg-, tK 2- ^TU^JUíS^^ sze})b versekre ihletné, tudja,azt, a lakást,amely|et önnek tiz esz/ 1d^óta1 'k^íl ame ly o^ ooha nem fng -p Qg>-i t akkor madame Servinnel kvittek vagyunk,a magam,a feleségem,gyermekeim és azok jogutódai nevében.Apropó,a madame udvarán láttam egy gyaloghintót.Ez az egyetlen ingóság,amely néhai madame Desforgestól,megboldogult rokonomtól maradt.Szegény már jóval halála előtt nem tudott járni.Kösse ki ráadásul a gyaloghintót.A feleségem kezdi fájdítani a lábát,meg fogom ajándékozni vele. Fe felejtse el a gyaloghintót. Hardouin : Dehogy felejtem! Des Renardeaux: Ismerem,szórakozott.
