Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

•J - 35 /Szergej Petrovics lép be./Megáll a küszöbön./ PLATONOV: Jóestét/ Varvara Vasziljevnával szeretnék... VASZILI

J FJODOROVICS: Nincs itthon. . PLATONOV: Platonov vagyok.Nem hagyott semmi üzenetet? VASZILIJ FJODOROVICS: Azt mondta,hogy várja meg. PLATONOV: Ön az apja? VASZILIJ FJODOROVICS: Igen.Mindenesetre nem a férje. PLATONOV: Hol várhatom meg Varvara Vasziljevnát? VASZILIJ FJODOROVICS: Ahol akarja. PLATONOV: Akkor megvárom az utqán. VASZILIJ FJOBOROVICS: Miért... Vetkőzzön le,és /rámutat a díványra/ - tessék. /Platonov leveszi a kabátját és kalapját s leül. Szünet./ PLATONOV: /az arcképre néz/ Varvara Vasziljevna édesanyja? VASZILIJ FJODOROVICS: Igen.Az ő anyja,de az én feleségem.A mai időkben ez ritka kombináció,nem igaz? PLATONOV: S miért beszélget velem igy? VASZILIJ FJODOROVICS: Hogyan? PLATONOV: Enyhén szólva,kelletlenül... VASZILIJ FJODOROVICS: Hadd kérdezzem meg,fiatal ember,milyen szempontból! kell önnel másképpen beszélnem? PLATONOV: Nem vagyok fiatalember. VASZILIJ FJODOROVICS: Nincs jelentősége. PLATONOV: í5e van. Az ötödik X-et taposom.A hajam őszül.És az, hogy szeretem a maga lányát,az nem bün. VASZILIJ FJODOROVICS: Magának szintén van lánya? £±X*BKBXX PLATONOV: Igen. VASZILIJ FJODOROVICS: És maga szereti? PLATONOV: Igen. VASZILIJ FJODOROVICS: S szeretné,hogy hasonló... szituációba kerüljön? Milyen hangnemben beszélne maga azzal az emberrel,aki... /legyint a kezével.Szünet./ PLATONOV: Mit tegyünk,ha ilyen későn jött mindez ? VASZILIJ FJODOROVICS: De maga nem tudja,hogy nem mindent kell megengedni,ami jön? PLATONOV: Mégha ritka boldogság,akkor sem? Mindig azt hittem, hogy a szerelemről nagyon sokat irnak.De most már tudom,hogy keveset. Amikor az embernek minden hajaszála,minden darab papir,amit ez az ember elhagy,reli

qua marad... és ISXE± most,amikor kivártam a boldogságotjazért vártam ki,hogy megöljem? VASZILIJ FJODOROVICS: Maga azt tartja,hogy kivárta.De ugy vélem