Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 36 a maga felesége és Nyefedov másként gondolják.Tudja,mit? Én sebész vagyok.Egész életemben élőket vágtam.Már megszoktam,hogy nekik ez fáj.De abban az esetben,ha azért vágnám őket,hogy fájjon nekik,és nem azért,hogy megszűnjék a fájdalom,akkor én nem sebész lennék, hanem hóhér. PLATONOV: Én magamat vágom. VASZIIIJ FJODOROVICS: NEm igaz.Nem magának fáj a legjobban. Más lenne,ha magának odahaza HE® az élete kényszermunka lenne.Azt nem érdemes elviselni. De hisz ilyesmiről nem volt szó? PLATONOV: Nem. VASZILIJ FJODOROVICS: Nem. xehát ha a szerelem elmúlt,a kötelesség megmaradt. PLATONOV: S nem gondolja,feogy amit kötelességnek tart,az kény szermunka? Kíváncsi vagyok rá,hogy maga az én helyembe mit tenne?! VASZILIJ FJODOROVICS: No tudja... PLATONOV: /élesen/ Tudom.Most azt mondja,hogy soha jutott vol na a helyzetembe.És még valamit... valami csodatápszert»vitaminosat de Ízetlent.Hazugság.Lehet,hogy maga olyan szerencsés,hogy rögtön olyan emberre talált,aki iránt megőrizte szivében a szerelmet.De ilyen szeremcséfia kevés akad.Gyakrabban előfordul,hogy az ember leéli az életét szerelem nélkül... Senki nem akadt az útjában...Vagy későn akadt,de már gyáva volt hozzá.Mit csináljon a feleségével? Mit mondanak az emberek? Az ismerősök? „ VASZILIJ FJODOROVICS: Maga mit tenne az én helyembe? PLATONOV: Nem tudom. VASZILIJ FJODOROVICS: Nem sok. /CSENGETÉS./ Várja itt is van. PLATONOV: Majd én kinyitom.#Kimegy./ /Vaszilij Fjodorovics felveszi az asztalról a cigarettatárcáját ,kivesz egy cigarettát,majd viszszateszi,felveszi a kabátját,felöltőjét,kalap|át, cigarettatárcáját,és megindul kifelé.Szembe jön vele Várja és Platonov./ VÁRJA: Hová mész papa? VASZILIJ FJODOROVICS: Nekem itt... Cigarettáért... V/ÍRJA: Megismerkedtetek? PLATONOV: Igen. /Vaszilij Fjodorovics eltávozik./ VARJA: Mi történt? /Ki akar menni./ PLATONOV: /visszatartja/ Hadd menjen. /Leülteti Várját/ Elüldögélünk egy kicsit. /Kezébe veszi Várja kezét/ Hol voltál? VÁRJA: Feljött Pavel.