Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14
-34VARJA: Köszönöm,Pavlik. VASZILI J FJODOROVICS: Egy pohár teát megiszol velünk. PAVEL NYIKOLAJSVICS: Nagyon szivesen. VARJA: Vi van veled,papa? Nekem el kell mennem... Páveí,nem kisérsz el? /Felveszi a kabátját./ PAv/EL NYIKOLAJEVICS: Természetesen. VASZILIJ FJODOROVICS: Nem kell neki téged kisérgetnie.Hadd üljön el velem.Elbeszélgetünk egy kicsit,Pavlusa? PAVEL NYIKOLAJEVICS: Nagyon szivesen,Vaszilij Fjodorovics,de ^arjusa kér... HA megengedi , ma jd máskor... VASZILIJ FJODOROVICS: Varjasa kér... Hej te,.. Bolond vagy... PAVEL NYIKOLAJEVICS: Igen,valészinü... Várja a tavaszi kabátodat megkaptam a tisztitóból... Az is itt van.A csomagban meg papirjaid és könyveit.Nem nézed meg,nem felejtettem-e el valamit? VÁRJA: Nagyon köszönöm,Pavlik.Majd megnézem.De most nagyon sietek. PAVEL NYIKOLAJEVICS: Akkor menjünk. VASZILIJ FJODOROVICS: Menj,menj.Látó? Siet. PAVEL NYIKOLAJEVICS: A viszontlátásra, VaszliJ Fjodorovics, majd máskor. VASZILIJ FJODOROVICS: Hej Pavliki Máskor - nem szokott lenni. /Várja és Nyefedov elmennek./ VASZILIJ FJODOROVICS: /egyedül/ Néma az a vonat...Mondjuk... No és ez a vonat?.. Ez nem mellékvágány? /Hallani a külső ajtó csapódását./ Jó találkozás lett volna^ Igen... Rossz. /A fényképhez lép,és ott áll előtte,himbálja magát a lábán./ Igy bizony,Lénocska...Látod,mi lett itt nélküled? Dehát milyen anya lenne belőlem? Itt a te asszonyfejedre lenne szükség... Szeret...De olyan ez a szerelem,mint a miénk? Amikor képes vagyok hinni a sirontuli világba,hogy veled találkoztam... Az arca is olyan,mint a tiéd.De az élete nem.Mit nem tudtam neki adni? Mea siera... Az én vétkem... ^ilyen könnyedén bánnak önmagukkal... S ez a te komoly leányod... Hát még akik nem komolyak? Abortuszok,férjek,sajátjaik,idegenek,mindegy... Mi nem mindegy nekik' Ne általánositson,Vaszilij Fjodorovics.A medicina azt tanitja: az emberben az élet individuális. /Csengetés./ A vonatok nem találkoztak. /Megy az ajtó felé./ Habár,hadd nyissa ki a szomszédasszony.Átviszi a bőröndöt meg a csomagot a másik szobába. /Kopognak az ajtón./ Tessék!
