Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 33 És fordítva.Mindene érdekel.Minden apróság,miért ugy fésülködik és nem másképpen.Miért nem hord kaiocsnit.Mindezek fontos tények a számomra. VASZILIJ FJODOROVICS: Én megértem. / VÁRJA: Másképpen lélekzem tőle.Az emberekkel ugy beszélek,mint ha mindig valami fontosat tudnék.Megyek az utcán,és mindfen ragyog. Érted ezt papa?..Kedvesem.Érts meg engem... ^rtsd meg,hogy nekem / Szergej Petrovics - mi idenem.És nála jobb' nincs és nem is lehet.Rá gondolok mindi

#g.Akkor kiért ne legyek vele együtt.0 az életem.Erted? VASZILIJ FJODORGVICS: Ej Várjai Ha nem lenne családja... VÁRJA: Mi az a család,ha o engem szeret? VASZILIJ FJODOROVICS: Szeret... Először a feleségét,azután téged.Azután harmadikat... VARJA: Legalább te ne alacsonyodj le a pletykabeszédig.ítéld meg; minek kellek én neki,ha ez nem komoly? Apa,ő nagyon komoly ember.Nem kisfiú.Meglátod,magad is megérted.Ma idejön.Megismerkedtek. VASZILIJ FJODOROVICS: Engedd meg,ezt már nem.Nem akarom.Mikor jön? VÁRJA: /az órára néz/ Már itt kéne hogy legyen. VASZILIJ FJODOROVICS: Akkor én elmegyek. VÁRJA: Papa;.. /Csengetnek./ Ez válószinőleg ő.Tessék! VASZILIJ FJODOROVICS: Össze ne merj ismertetni vele,hallod? / Várja kimegy,lehet hallani,amint mondja: "Egy pillanat"»gyorsan bejön,egy kissé nyitva hagyja az ajtót. VARJA: /csendesen/ Apuka,ez Pavlusa.De kellemetleh.Elvezetem, s ha közben jön Szergej Petrovics,tartsd vissza. VASZILIJ FJODOROVICS: Semmit nem hallok. VÁRJA: Nagyon kérlek. VASZILIJ FJODOROVICS: DE ne is kérj. /Bejön Nyefedov,kabátban,kalapban,bőrönddel és csomaggal a kezében./ PAVEL NYIKOLAJEVICS: Jóestét Vaszilij Fjodorovics/ VASZILIJ FJODOROVICS: Szervusz Pavlusa.Rég jártál nálunk. PAVEL NYIKOLAJEVICS: Hát igen... VASZILIJ FJODOROVICS: Na,gyere ide. /Össze csókoláznak./ Mit jelent a bőrönd? Utazni készülsz? PAVEL NYIKOLAJEVICS: Nem.Varjusa holmi ja.Bizonyára szükséged van rájuk,Várja.