Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 27 /Az ajtón kopogtatnak./ MARIJA MIHAJLOVNA: Tessék. /Lida jön be,a kezében csomag./ A,Lida,maga az?.. Jöjjön be.Nyina ,hallót

tad,mit mondtam? /nyina kimegy./ LIDA: Marija Mihajlovna,ne gondolja,hogy én már semmit sem érzek... Mi Petyusával... Maga oly figyelmesen gondoskodik róla...Hát elhatároztuk... Mivelhogy maguknál ma ünnep van... Igaz? MARIJA MIHAJLOVNA: Igaz. LIDA: ...A férjének a születésnapja?... Sütöttem valamit... Ner tudom,izlik-e majd? /Megmutatja a süteményt/.IáDta van a kezdőbetű is SZ és Pé.Ezt Petyja csinálta... Hajó-e vagy mi?! Gyufa,fakéreg kettéhasítva... Egész hónapig fabrikálta... Azt hiszi,hogy őt a tengerészek érdeklik,akkor annál semmi sincs jobb... MARIJA MIHAJLOVNA: Milyen finoman csinálta meg... A sütemény is jó... LIDA: Igen.Jól megkelt. MARIJA MIHAJLOVNA: Köszönöm,Lida.És Petyjának is köszönjük... Talán hozza ide,és legyenek a vendégeink. LIDA: Ugyan,ez lehetetlen. MARIJA MIHAJLOVNA: Ugyan miért? LIDA: Csak ugy./Megy kifelé./ MARIJA MIHAJLOVNA: No,ahogy gondolják.Igaz,várjon csak.Mintha az ő születésnapjuk egybeesne? Ugy van? LIDA: Ez igy van. MARIJA MIHAJLOVNA: Akkor Petyját is meg kell ajándékozni.Egy pillanat. /Körülnéz ,odamegy a könyvespolchoz és keresgél./ LIDA: Még mit nem.Micsoda dolgog ez! MARIJA MIHAJLOVNA: Ne vitatkozzék velem. LIDA: Ne fárassza magát vele,Marija Mihajlovna. /mosolyogva./ Vettem neki festéket... Mindig tengertr rajzol.Volt neki mindenféle festéke,de a kékje elfogyott,s most már a tenger zöld,piros,amilyen csak lehet...így hát több kéket kértem... MARIJA MIHAJLOVNA: /könyvet ad át./ Ezt és ezt a hármat... ezek Gztanyukovics tengerész elbeszélései,Szoboljev "Tengerész lelke" és Obrucsev "Utazásai".Igaz,a földön,de mindegy.Nagyszerű könyve ez is. LIDA: /átveszi a könyveket./ Köszönöm.A könyv neki kenyere.^os1 azáán fülére teszi a kezét és olvas. / Az előszobában csengetés./ Majd kinyitom,csak maradjon. /Kimegy./ /Kopogtatnak./ MARIJA MIHAJLOVNA: Igen,tessék.