Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 12 VÁRJA: Itt még valahogy erősitse oda,legyen szives. SZOBAPINCÉR: Helyes.Mindjárt látni,hogy mérnök.Egyébként nyugalmas az élet nélunk. Moszkvában - ahogy az újság irja - világkongreszszusok vannak.Nálunk persze ilyesmi mines. VÁRJA: Minek lennének itt kongresszusok? SZOBAPINCÉR: ügy van.Nincs minek.De azért... /elkészült a fával/ No most már meg áll ez itt a jövő esztendőig, /VÁRJA fizet neki/ Nagyon szépen köszönöm.A legjobbakat az Ujesztendőben. VÁRJA: Magának is.És mondja csak,mit kiván nekem,mint a legjobbat? SZOBAPINCÉR: Ha... Bocsánat,nincs férjnél? VÁRJA: Férjnél vagyok. SZOBAPINCÉR: Gyerek van? VARJA: Nincs. SZOBAPINCÉRA Akkor - kisbabát.Nehéz velük a baj,de nélkülük, tetszik tudni,nem jó élni. MARGARITA: /kihivón/ Én nem vagyok férjnél. SZOBAPINCÉR: /gondolkozik/ Hát az nem feltétlen fontos. MARGARITA: Világos. SZOBAPINCÉR: /meghajtja magát/ Jó egészsget. /Kimegy./ « MARGARITA: Nem kivánt nekem férjhez menetelt.Látta,hogy hasztalan. VÁRJA: Miért? MARGARITA: Azért.Mindent idejében kell csinálni,kedvesem, /témát váltva/ Szóval,milyen meggondolásból hozta ide ezt a fát? VÁRJA: Újévet ünnepelni.Ne mérgelődjék érte.Inkább segitsen feldisziteni./Kibontja a csomagokat./ MARGARITA: Inkább.Mintha maga tudná,hogy mit kell inkább...Atyaisten,mi ez? VARJA: Karácsonyfa diszek. MARGARITA: /egy másik csomagra mutatva/ És ezek? VÁRJA: Mindenféle.Bor,sütemény,mandarin,meg effélék. MARGARITA: Megáll az eszem.Kinek hoztad? VÁRJA: /disziti a fát/ Akassza azt a diszt arra az ágra. MARGARITA: Nem normális.Kivel akar maga Újévet ünnepelni? VÁRJA: Magával,Maritka.Magával. MARGARITA: Kettesben? VÁRJA: Igen,kettesben.És kérem,hogy ma ne® faggasson.Hallja-e? MARGARITA: Két nő együtt üli az Újévet.Bájos kép! VÁRJA: Ha akarja,leszek a gavallérja.Jó,Margitkám? Mint igazi férfi mondom magának,hogy ezekben a papucsokban elragadó.De ha másik cipőt vesz fel,még szebb lesz.