Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

A verejtékes munka háza ím, Most templom! Egykor füstös falán Megtört sok dolgos ember sóhaja, De vidám füttye is, meg a dala. Mert könnyebb még a munka is, ha szól A dal; mely vidít ember ajkiról. Emlékünk ez! Hadd intsen a jövőbe' A munka hív, a parancs-szó: Előre! Te szólsz hozzánk, nagy mester! Szellemed Itt leng fölöttünk! Áldott a neved, Mely ott ragyog e csarnok homlokán ... Ó, Kisfaludy! Sötét éjszakán Vezérlő csillag - most is követünk, S ha immár felderült is: légy velünk! Küzdelmed: példánk ... Messze elbolyongva, Hazán kívül, nagy vándorutadon Az alkotás kedvét ott szomjúhozta Nemes szíved, a fejlett Nyugaton. Ám nem szegődtél vakon idegenhez, De hazajöttél lelked vágyival! Tudtad, hogy újat s hazait teremtesz, És ostoroztad, ami korcs-magyar ... Mily csúf világ! A büszke Pest-Buda, Idegen erkölcs, szellem otthona! A szégyen pírja most is elborít, Ha fölidézzük a múlt napjait ... Nem úr, ki véghez viszi, mit akar, Nem gazda volt házában a magyar, Csak jöttment zsellér ma itt, holnap ott, Akit a német meg se hallgatott! És alamizsna volt az engedélye, Hogy Árpád nyelvén szólhat Árpád vére! Eltűnt a gyászos kor ... Pezsdül az élet Itt is köszöntjük ím, az ezredévet ...