Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

óbudaiak. Csak később jöttek rá, hogy Kaposi színigazgató - miután a &'Kisfaludyx> mindenkit megbuktatott - megváltoztatta a nevét Károly Színházra! A napokban azután hatalmas plakátokat ragasztottak az óbudai hirdetőoszlopokra. Operettsláger. Fényes új díszletek! Jegyeket célszerű elővételben megvásárolni. Színre kerül: Sybill vagy egy gárdista szerelme. Látványos nagyoperett 3 felvonásban. Szereplői ezek és ezek, kezdete pontosan 8 órakor. Ki tud ilyen csábításnak ellenállni. Rohantam a pénztárhoz, és vásároltam elővételben páholyűlést 21 000 koronáért. Nem drága színház! Este pedig pontban 8 óra előtt megjelentem az előcsarnokban. Gyakori nyomtatott felszólítás figyelmeztetett, hogy kabátban, kalappal, bottal a nézőtérre beülni tilos. Letettem tehát minden tartozékaimat és beültem első emeleti páholyűlésembe. A nézőtéren voltak már vagy nyolcan. Csodálkozásomra a jegyszedőnő felvilágosított, hogy a közönség csak ezután jön, a 8 órai kezdést ne tessék komolyan venni. így is történt. Fél kilencre megtelt a színház 12 széksorából hat vagy hét, és két páholynak is akadt gazdája. Az egyikben szép selyemfejkendős néni ült a családjával. Voltunk vagy 98-an. - Itt mindig ilyen kevesen vannak? - fordultam a szomszédunkhoz . - Ez önnek kevés? Mit szólna akkor hétköznapokon? Legtöbbször 12-en ülnek a nézőtéren. A karmester kopogott, kezdetét vette a nyitány. De ez természetesen nem zavarta a közönség jóízű beszélgetését. Végre a nézőtér elsötétedett, s a függöny szerteszaladt. Megkezdődött az előadás.