Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)
Az óbudai színpártoló egylet is foglalkozott a színkör ügyével, de fordulatot csak az hozott, hogy 1893-ban Rakodczay Pál és színtársulata Úbudára költözött. XXX Rakodczay Pál (1856-1921) színigazgató, író, a Shakespearekultusz apostola a magyar vidéki színpadokon. Könyvkereskedő, aki rajongott a színészetért. Kis termetű, igénytelen külsejű, ezért csak műkedvelőként léphetett színpadra. De akárhogy is játszott, az semmit sem változtat azon a tényen, hogy vidéki színpadokon 55-ször játszotta el Shylock-kot (legtöbbször minden magyar színész között), 43-szor Lucifert, 37-szer Mefisztót és 31-szer Lear királyt. Közben tanári vizsgát tett, s nagy szorgalommal tanulmányozta a színészelméletet. 1891-ben beteljesedett álma: színigazgatóvá lett Iglón. 1892-ben Shakespeare és Madách darabjaival nagy körutat tett az országban. Ugyanezen évben Zomborban lett igazgató. 1893-94-ben az Óbudai Színkör igazgatója. Számára a színigazgatás nem üzleti vállalkozás volt, hanem csak lehetőség arra, hogy klasszikusokat játsszék és rendezzen. Vállalkozása azonban felemésztette vagyonát, megtörte energiáját, mert célja: irodalmat kultiválni vidéken, egyenlő volt a bukással. Ezért 1900-ban felhagyott a direkcióval, és a tanári pályát választotta. Mint színigazgató, maga volt a puritán becsületesség, mint rendező, oktató, felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a színésznevelés terén; egyes színészekkel külön órán is foglalkozott. Számos szakcikkel gazdagította irodalmunkat ( Színészeti Közlöny, Színészek Lapja , Pesti Napló , Pesti Hírlap , Koszorú , Magyar Szemle , Fővárosi Lapok) . Szerkezetük
