Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

aránytalansága mellett munkáiban sok a finom elemzés, az értékes megfigyelés. A színészek játékát rekonstruáló módszerével előfutára a legmodernebb színészettörténeti kutatás módszerének. Szakkönyvei: Színpadi tanulmányok

. Bp. 1881; A színészet rendszere

. 1884; Jászai Mari mint Elektra

. 1891 ; Prielle Kornélia élete és művészete

. 1891; Szigligeti Ede élete és költészete

. Pozsony, 1901 ; Madách Imre élete és költészete . 1901 ; Katona József élete és költészete

. 1901; Dramaturgia

. 1902; Egressy Gábor és kora

. Kecskemét, 1911. Színészettörténeti, forrásértékű levelezését az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi . Ö vetette fel elsőként 1881-ben Magyarországon a színházi emlékek gyűjtésének kérdését. Rakodczay igazgatása alatt az Óbudai Színkörben a kor divatos darabjai mellett (

A Cigánybáró, A kékszakállú herceg, A madarász, a Boccaccio, a Szép Heléna, A szökött katona, A falu rossza

, A_ vasgyáros stb) színre került A velencei kalmár

, a Lear király

, a III. Richárd, a Macbeth, a IV. Henrik

, a Rómeó és Júlia (Shakespeare), a Tartuffe (Molière), Az aranyember, a Gazdag sze gények (Jókai). Ez azt mutatja, Rakodczay megpróbált igazi színházat játszani Óbudán. De: "Rakodczay mostoha napokat él Ó-Budán. Volt ott egy szemfényvesztő bódé, amelybe sokkal többet járt az ó-budai közönség, mint Thália magyar templomába. IV. Henriket p. o. Rakodczay egész üres ház előtt játszotta. Nem találjuk azonban egész helyesnek, hogy Rakodczay követi némelyekben Krecsányi műsorát, ezzel nem használ magának. Az ó-budai közönséghez pedig az a szavunk,