Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)

A VÁROSLIGET

A millenniumi kiállításra a Ligetben épült Alpár Ignác vakolt fából emelt Vajdahunyad vára (ma Mezőgazdasági Múzeum), és a híres-nevezetes mulatónegyed, az ösbudavára. Valóságos legendája van manapság is. Napokig tartott, ha valaki be akarta járni a látnivalókat, de egy léggömbbel bárki felemelkedhetett a magasba, hogy onnan egy pillantással átfogja az egész csodát: a Stefánia út kocsikorzóját, a kiállítást és a jóformán papírmaséból épített Ösbudavárát. Több épület sokáig megmaradt belőle, másokat lebontottak, megint mások elpusztultak . 1897-ben a Középiskolai Tanár Egyesület kérvénye került a székesfőváros tanácsához: a Városliget liget jellegének visszaállítását kérték-követelték . A kérvényt irattárba helyezték. A Ligetből Lizsé lett. A kisjövedelmű polgár, ki hétszámra üres főzelékeket ebédelt, vagy papírzacskóból tepertőt vacsorázott, álmait, vágyait a fényes színpadokon látta megvalósulni. A mutatványos bódék szaporodásával, a Vurstli kialakulásával a jól ápolt park hivatását már nem tölthette be. A Vurstlit Gyárfás Endre Mulatókert, vurstli, vidámpark című glosszájában így festi le: "... a cselédlány, aki súrolás közben repülni vágyott, most igazán szállhatott-szédülhetett a ringlispílen, a mesterlegény, aki hét közben a gazdája durvaságát szenvedte, most aztán lekeverhetett egy hatalmas pofont - az automata négernek - öt krajcárért; a boltosinas, aki tengerész akart lenni, most bízvást kurjongathatott a zuhanócsónakban; a polgárleány, aki tudta ugyan, hogy a kéményseprő hitvese lesz, mégis királyfiról vagy vezérigazgatóról álmodott, most kivallathatta a mágikus alvajáró kisasszonyt a jövendő felől ... Dédapáink még történelmi illúziót is kaphattak a pénzükért." A sok tömegszórakoztató intézmény, a vurstli látványosságai fél évszázad alatt a legkülönfélébb attrakciókat kínálták. A főváros gyáripara jelentős munkásrétegeket foglalkoztatott, ezeknek nagy része az akkor még külterületen, a Terézvárosban élt, s vasárnapi szórakozóhelye a közeli Városliget volt. A ligeti vurstli címere tulajdonképpen a Ringlispíl lehetne, melyet kuplék, dalok, slágerek, tárcák, novellák százai örökítettek meg.