Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)

A VÁROSLIGET

Gróf Andrássy Gyula, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa értelmi szerzője

; már megalakuláskor felveti a Sugár út kérdését. Az 1868-as tervek közt szerepel egy széles út a lipótvárosi templom mellől ki a Városligetbe, de az 1871-es városszabályozási pályázatban is benne van. 1870 decemberében került először a képviselőház elé; 1872-ben készült el a végleges szerződés a megépítésére. (Erlander bankház, Franco-Magyar Bank, Általános Magyar Municipális Hitelintézet, építőtársaságok). 1876-ban e szerződést felbontották és a Közmunkatanácsra száll vissza a telkek tulajdonjoga. A Sugár utat 1876-ban adják át a forgalomnak; ezt a szokatlanul széles, hosszú, rendetlenségében is érdekes útvonalat. Amikor Arany János 1877-ben Ének a pesti ligetről c. költeményében versbe önti, a Közmunkatanács ebből a kedély szót ragadja ki, mint motívumot. A magyar középosztály és arisztokrácia pedig kedvet kapott a Sugár úti telekvásárláshoz. 1882-ben a Közmunkatanács kezdeményezésére épült meg a Stefánia út (ma Népstadion út) a Városligeten keresztül. Megénekelték nagy költők és fűzfapoéták egyaránt. Kocsikorzója egész Európában a legszebb, leghíresebb. A századfordulón ezek a négyeshatosfogatok megritkultak ugyan, de azért a Stefánia megmaradt látványosságnak. Romantikus fejezete a századforduló Budapestjének. Andrássy grófnak, aki a Városliget szeretetét Széchenyitől örökölte, mottója volt, hogy az új Sugár út célja a Városliget. Ezt megmosolyogták, holott: a város kijutott a Ligetbe. Grszágh Sándor képviselő szerint viszont épp ellenkezőleg: a Liget jött be a városba. A közönség számára a Városi Tanács megépítette a Király utcát. A Lövölde tértől a Ligetig négysoros vadgesztenyesor vezetett ki, amely a Nebbientől létesített rondóba torkollott. A pestiek a Fasoron át közelítették meg a múlt század negyvenes éveiben az üdülő- és szórakozóhellyé kiépült Ligetet. A kétéltű Király utca előkelő élete lassan eltünedezett, lakossága több mint Kaposvárnak, vagy Lőcsének, vagy Tolnának, s az egész utca a fő ütőere a város legnépesebb s mind erősebben népesedő kerületének, a Terézvárosnak. (A Király utca 1804-ben Kőniggasse a Nagy-