Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)

A VÁROSLIGET

mező utcáig, innen a Lövölde térig Lerchenfeld; 1860-ban az Angol király kocsmáról Király utca. 1951-től Majakovszkij utca a neve.) 1882-ben a Terézvárost két részre osztották. A Király utcától délre eső részt Erzsébetvárosnak nevezték. A Lövölde tértől szép is volt a sétány, de a Király utca poros, lármás volt és (sajnos) a mai napig sem került igazán rendezésre. A pénzesebbek fiakerekkel utazgattak, a népnek maradt a lővasút, az omnibusz, amely a szűk Király utcán közelítette meg a Ligetet, mindössze egy susztertallérért (= 4 krajcár). A Sugár út felvirágoztatta a Városligetet. Minden út ide vezetett, Budapest egyetlen, igazán világvárosi főútjára. Az 1861-es londoni földalatti vasút után 1896-ra elkészült Budapesten a kontinens első földalatti elektromos vasútja. A millenniumi ünnepségekkel együtt nyitották meg. A millenniumi kiállítás főkapuja a mai emlékműnél állt. Ide épült Ybl Miklós tervei szerint a gloriette (= magaslaton épült pavillonszerű kerti építmény, v. kilátó). Ennek akkor épp oly fontos esztétikai szerepe volt az Andrássy út (1885-ben a Sugár út a kiegyezéskori miniszterelnök nevét kapta, hiszen szó volt egyéb sugárutakról is) lezárásánál, mint napjainkban a Népköztársaság útja befejezéseként a pompás kollonádos emlékműnek. Ybl gloriette-je zászlórúdtartó kőemelvény volt, mely a Széchenyi-hegyre történő áthelyezésével vált igazán kilátóvá. A népnyelv azonnal el is nevezte "Budapest fogpiszkálójának" .