Alpár Ágnes: Az István téri Színház 1872–1874 (Színháztörténeti füzetek 76., Budapest, 1986)

BEVEZETŐ A „KÜLTELKI SZÍNHAZAK MŰSORA" CÍMŰ SOROZATHOZ

ferenciáltabb: a, növekvő helyár elhatárolja, az „úri közönséget" a. „népség-kat ona.ságtól", s itt lépett porondra a,z első artista, aki a magyar dalt bevitte a cirkuszba,, a,z első clown, aki Magyarországon magyarul szólalt meg: Jancsi bohóc. De Békés István már megkülönböztetett figyelmet fordít könyvében a, városligeti színkörök, színházacskák tevékenységére, amelyeknek egyikemásika, az olcsó mulatságszerzésen túl igényt támasztó, izlést-forrnáló munkásságot is kifejtett. Bár... ez korántsem jelent valamiféle kulturhivatást sem a, Hőköm Színház, sem a, Magyar Műszínkör, sem Feld papa. Városligeti Színköre esetében. Feld Zsigmond színháza 1889-től magyar szóra, tért át s „műintézete", amely évtizedeken át egyszerre elégített ki mega.s kultúrigényt és adott helyet alja, szórakozásnak, a, hazai színpadok legérdekesebb jelensége a, város peremén. Falai közül a, magyar színművészet nem egy kiválósága, kelt szárnyra, deszkáin Európa, legjelesebb akt oral ágáltak - de felburjánzott benne a, legsilányabb tinglitangli is. Önáltatás lenne - írja Békés István -, ha a városligeti színház népszerűségét a, külső Erzsébet*és Józsefváros egyszerű közönsége körében nem a műsor hígabb, könnyebben emészthető, vidító rétegeiben keresnők, de azt sem vonhatjuk kétségbe, hogy a, kezdetben 20 krajcáros, ma,jd később 20-30 filléres jegyekkel színházba, szoktatott karzati publikum kedvelt törzsszínházának jónéhány tartalma.

sabb, magvasabb előadását is megnézte, s ezeken az estéken kapott kóstolót a, műélvezet nemesebb ízeiből. Békés István könyve Pest, Buda,, és Óbuda egyesítése századik évfordulóján jelent meg. A fővárosi plebejusok, a. budapesti szegénység életéről, arról a, fontos félszázadnak szórakoztató intézményeiről szól, amelyről ifjabb kortársainknak általában pontatlan ismeretei vannak. Az éppen tíz évvel később, 1983-ban megjelent