Kenyeres Ágnes: Egressy Gábor levelei Kazinczy Gáborhoz (Színháztörténeti füzetek 35., Budapest, 1960)

[pest.június 5.1858. Kazinczy Gábornak

. Édes jó Gáborom! Kimondhatatlanul sajnálom, hogy ezúttal nem láthatlak. De nyári szabadságomat kénytelen vagyok vendégszereplésekre használni föl. Mennyire vágytam pedig lelked szép világában újra megifjodni! Önzés ugyan ez részemről: de mit tehetek róla?... Látod az e

aber illyen. Mit ér nekem ha mondom: szeretlek, mert jó vagy, nemes és elnézőjhogy bá múllak, mint egy szép égi tüneményt itt a földön?.... vágre ez is csak önzésre megy ki. De ha tudod, hogy ez nem bók, hanem az elismerés tiszta hangja, mit egy független kebel bői épen azon belső szükség hoz elő, mint a mi a gyermeki sirást vagy nevetést: ugy talán mégis lesz előtted annyi értéke, mint a művész előtt annak,ha műértő közönsége van. És milly szenvedő /passiv/ a közönség helyzete, midőn fölötte egy művészi nemtő uralkodik:épen olyan az enyim, mikor a Te közönséged vagyok. Néma contemplátió, hallgatag szemlélet, és a lelkesedés gyönyöre. Fölséges tanóra olly iskolában, hol a szellem halhatatlaíságáról tanit egy isteni tanár, kinek egyik tündöklő sugara vagy. Pedig ez alkalommal valamit akartam kérni szellemed kincstárából. Egy szomorújátékhoz való mesét... Mert megvallom, hogy nem akarok addig meghalni, mig ebbeli erőmet meg nem kisértem, vagy jobban mondva, mig meg nem látom: tudnék-e valamit e szakban. De mesét a valóságtól szeretnék kölcsönözni, az az történetünkből. .Ha egy illy epizód valami politikai nagy fordulatnak alapját képezné: természetesen annál méltóbb tárgya lenne egy komoly szinmünek; de fő kelléke a mesének minőt én szeretnék, nem ez lenne ,