Zsoldos Ernő: Id. Lendvay Márton (Színháztörténeti füzetek 19., Budapest, 1958)

L E N D V A Y MÁRTON /18o7-1858/ Lendvay Márton, a magyar színészet hőskorának egyik ki­emelkedő' egyénisége, 18o7 november 11-én született a szatmár ­megyei Nagybányán, szegény szülőktől. Gimnáziumi tanulmányai­nak olvégzése után szülőhelyén kezdte meg pályáját,mint városi gyakornok, s bár hivatali teendőit pontosan ellátta, egykori é­letrajzirőja szerint mégis "mindig kevetlenül gépelyként" dol­gozott. Gondolatai állandóan magasabb régióban kalandoztak;egy szebb, szabadabb, függetlenebb világról álmodozott .Barátai biz­tatására még Nagybányán szerepet vállalt egy - a szegények ja­vára - rendezett színműben s az előadáson aratott siker döntő hatással volt jövőjére. 1828-ban - 21 éves korában - vállalva az előítéletekkel való szembenézést, nyomort és küzdelmet,vég­leg Thália szolgálatába lép: Pej ér Károly vándortársaaágához szegődik, ahol Holberg " Zsák meglelte foltját" cimü vígjáté­kának Jámbor úrfi szerepében játszik először. 1829-ben már Ko­lozsvárott találjuk, később Székesfehérvárott, Pozsonyban,Győ­rött, Balatonfüreden, Kassán és egyéb helyeken bűvöli el egyé­ni játékával a nézőket. Alig volt olyan nagyobb városa az or­szágnak, melyet fel nem keresett, s alig volt oLyan műfaj - a könnyű bohózattól a klasszikus drámákig és nagy daljátékokig -, melyben maradandót nem alkotott volna. 1837-ben a Nemzeti Színház szerződtette. Az 1837 augusz­tus 22-i megnyitó előadáson az Árpád ébredésé-ben ő alakítja Árpádot. Innen kezdve pályája állandóan felfelé ivei, egyre mozgalmasabbá válik, szerepköre pedig állandóan bővül és szí­nesedik. Egykorú írást idézve "kénye szerint játszik a sziv e­zer huru hangszerén s mindennap uj emléket emel magának." Sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom