Haraszty Árpádné: Balog István hagyatéka a Színháztörténeti Múzeumban (Színháztörténeti füzetek 5., Budapest, 1957)

Rangodat gyalázó megtévedt leányzó. Inkább a halálnak adlak mint e gaznak. VI. Mind, adnot. Kérünk Meg vagy gyalázva, ki vagy taszítva. Szendelányok szűz seregéből Ki sem szán téged. Mind ellenséged. Meg vagy te verve eltemetve. Idd meg hát vérét e csábitónak. Ha hive voltál árulódnak. Meg vagy gyalázva. Vége. 2/ FLÓRA. Rómeó Juli nevem. I. E hamvas lepelből vágyom, ki burkolni végre magamat. A tavasz sugarát látom. Reményei nézek égre. II. Ragyog már a tavasz fénye. Derül fény csillaga az égen. Ifjul az élet reménye. Változik az életem. III. Hódolunk szép Flóra néked. Im térdet hajtva bókolunk. Te vagy az ifjúság képe. Előtted térdepelünk. IV. De Juan

. Ifjúság himpora ékitsen titeket. Legyetek ifijak,legyetek szépeké. Szépek, épek. Legyetek szépek. VI. A tavasz jelképét el jöttünk védeni. Kàrunkal kardunkal megtisztelni. Érted élünk mind a sirig. VII. Sírásóra. A virágban rejlik élet. Abból kél élet enyészet. Tartsd meg az elsőt minékünk, hogy boldog legyen életünk.