Haraszty Árpádné: Balog István hagyatéka a Színháztörténeti Múzeumban (Színháztörténeti füzetek 5., Budapest, 1957)

Luciából. I. Pórlányból kezem által - Fejedelemnő lettél.

/A többi szöveg kihúzva./ Ezt ne tévézd szemed elől és engedelmeskedjél Minden csarnokba játszhatsz, Csak ez egybe ne néz. Mert megfagy eredben véred, halál lesz a béred. Pasqualeból

. IL Mily bájoló a nap Május havában. Vigasztaly meg oh kedves e magányban. Oh mért r.em jősz angyalom hived vár. Zefir susog a lég balsara illat ár. Ha meghalok érted, mátkád sirathatod, De szegény életét vissza nem adhatod. m. Oh érezd szivem verését, oh érezd drágám. Tellyes szüm boldogságát, bájoló mátkám Nálad nélkül nincs boldogság. Nálad nélkül nincs ál landóság, Éretted olvadok, éretted meghalok, Kedvesem, édesem, szerelmesem. Sebastlanból. IV. Rejtély - szoba - titkos - kulcsa - Mért tiltja a férj nejétől. Élete drága felétől Hogy abba a szobába ne menjen. Titkáról ne értésükön. Ezt a titkot fel kell fednem. Tán nem vesztem el é letera Ha férjem haza nem jönne még ma, nincs aki engem láthatna. V. Által hágtad immár a parancsot. Be néztél a rejtett szobába Merő női hullák hamvadnak ott. Heten zárva egy koporsóba Azzal büntetem kíváncsiságod. Hogy ott lesz ezentúl a lakásod Te is ama fedél alá záva, Örökre el leszesz takarva.