Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Stefan Morawski: Cim nélküli tűnődések

gyobb mértékben, mint a többi nyugatnémet vagy amerikai csoport esetében. A mi negyedik változatunkat, amit ismét csak - közvetlenül vagy közvetve - Grotowski hetvenes években végzett munkája stimulált, természetesen a *Gardzienice' Szinházi Módszertani Központ /^O/^ / 31/ a Grupa DziaZania /Akciócsoport/ lucimi kisérlete' ' , valamint W. Krukowski a varsói "Cora" üzem mellett működő kultúrházban az utób /32/ bi években végzett tevékenysége reprezentálja. Koncepciók egymástól nagyon eltérnek, de ugyanaz a vezérmotivum kapcsolja őket össze, vagyis az, hogy megkísérelnek túllépni a művészet rendszerén azért, hogy közösen alkossanak a befogadók meghatározott csoportjaival. A "nézőknek" az előadás társalkotóivá kell válniuk - és azzá is válnak. Ebben az egészben a legfontosabb, hogy egyáltalán nem az amatőr paramüvészeti tevékenység felélesztéséről van szó, hanem arról, hogy a szakmailag felkészült kezdeményező csoport és a sokkal nagyobb helyi csoport között tartós kötődések alakuljanak ki A társulat, saját kultúrájával belép egy "természetes" közegbe, kiemeli belőle a mágikus, vagy a szokásokban megjelenő értékeket /vagy egyszerre mindkettőt/, s "közösen varázsolnak", vagy közösen játszanak, miközben mélyen gyökerező archetípusokhoz vagy toposzokhoz nyúlnak, pszichikai ozmózist teremtenek animátorok és animáltak között - mindez olyan parateátrumot hoz létre, ami a külsőségektől és a misztifikált dolgoktól megtisztított élettapasztalatokhoz áll a legközelebb. Ilyesfajta kötődések születtek akkor is, amikor a Living Theatre a brazil metropoliszok külvárosaiban vándorolt, s "bemutatta" a már oly sokszor leirt "meséket". Hasonló jellegű volt Brook afrikai parateátrális expedíciója is. Ez a tartós közösségi kommunikáció az alkotók és az adott csoport között, amit az alkotók elárasztanak parateátrális akcióikkal, azonban csak tudatosan és alaposan megtervezett kapcsolatokban ölthet testet. Sorolhatnánk az efféle példákat Braun könyveiből, a Dialog c. szinházi folyóirat számos riportjából, s F. Jotterand nemrég lefordított, az amerikai szinházról szóló monográfiájából. Igy tehát pszichodrámát játszanak játszanak az üldözötteknek és a megalázottaknak, bevonják az előadásba a véletlenszerűen összegyűlt megfigyelőket és a meghivott ven dégeket. Mind ez ideig az a szimbiózis tünt a leggyümölcsözőbbnek, melynek alapja a kitaszítottak, vagy a diszkriminált kisebbség hely zete által megerősített etnikai rokonság volt. Vagyis a feketék, a puerto-ricóiak és az úgynevezett chicanók számára rendezett parateátrális akciók. A "Mezőgazdasági Munkások Szinháza", amit L. Valdez 90