Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Stefan Morawski: Cim nélküli tűnődések

süket. Vajso. e parateátrum, a hozzá hasonlók, továbbá lelkes hlvel tényleg magányosak? Hem hiszem. Példák ezrei mutatják, hogy e jelenség hatóköre egyre nő, s hogy maradandó nyomokat hagy maga után. Vajon nem tanácstalan-e mégis, hiszen nem számol a gazdasági és politikai realitással? Ha az ember nem akarja a status quo-t elfogadni, nem respektálhatja ezt a realitást. Ezért azonban nem becsülhetjük le ezt as egéss területet. Nemcsak Schumacher könyve szól arról, hagy az "ami szép, as kicsi" jelszó teheti érdekeltté a harcos ideológusokat e problémakörben. Az ilyen programszerű, vagy éppen gyakorlati próbálkozás az aktemativ kultúta mozgalmában Igen ritka. A parateátrum alkotóitól nem várhatjuk el, hogy ók maguk rajzoljanak fel új gazdasági és politikai koncepciókat. Elég, hogy saját lázadásukra támaszkodva még ezeken a területeken is hagytak maguk mögött alternatív gondolatokat. Senki sem hirdette komolyan közülük a "naiv bunkók" keresztesháborúját, aminek, mintegy varázsvesszőként, át kellene változtatnia történelmünket, s nem hirdették komolyan a jó vadember katekizmusát sem. Ellenben a közösségformálás valamennyi kiaérlete /bár nem koszorúzták nagy győzelmek/, az ön*egismerés minden erőfeszítése, az önismeret elmélyítésének minden igyekezete, testvéri-közösségi kapcsolatok teremtése másokkal, vagy hasonló emberi kötődések kialakítása a csoporton belül - mindez a dolgok eddigi állásának természetes erózióját jeleníti meg. És ez igy van rendjén. Hiszen manapság már világos - miután az az elmélet megbukott, amely a társadalom ós az egyén világát az adminisztrativ-politikai és termelési-fogyasztási viszonyok alapvető reformjából kiindulva akarta Megjavítani hogy a tudatról alkotott képünk átalakulása a történelmi folyamatok szokatlanul dinamikus és gyakran legfontosabb összetevője. Ez azonban egyáltalán nem jelenti a gazdasági folyamatok kiiktatását, vagy éppen degradálását. A parateátrum a tudat területén hat /mint ahogy a mellette még mindig működő művészet is/, igy tehát lehetséges, hogy a "boldogok szigetvilága" nem is szigetvilág, minthogy nem zárkózhat el az általános kulturális változások elől, de nem is egyedüli hajtóereje ezeknek, s az is lehetséges, hogy ezek a csoportok nem is boldogok, hiszen tagjaik másoknál sokkal jobban tudják, hogy korunk ingoványos, s gyakran vereséget hozó választásaink drámaisága is mocsaras terület. KostoZowski kijelentéseinek következtetéseivel nagy körvonalaiban egyet kell hogy értsek. Nincs sok értelme arról vitatkozni, hogy az etikus művészet fogalmának vannak-e belső ellentmondásai, ha 96