Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Stefan Morawski: Cim nélküli tűnődések
elfogadjuk a szerző alapfeltevését, mely közel áll az esztétikai sacru m meghaladásáról vallott nézeteimhez, de arról sem, hogy minden "nyitás" a valóság felé eredményes védekezés-e a külső manipulációk ellen, ha annyi neoavantgardista elébe sietett a technológiai civilizáció és a mass-media primátusának, miközben a lázadást szándékolt, vagy akaratlan konformizmusra cserélte. Végül pedig fenntartásaim vannak az olyan ködös kategóriák teherbiróképességével szemben, mint az "őszinteség" /különösen Collingwood változatában/, s már csak azért sem értem, hogy egy szentimentális eudemonista miért nem lehet ugyanolyan "őszinte", mint a legelkeseredettebb lázadó, tízek azonban tényleg apróságok, figyelmen kivül hagyhatók, ha,Kostolowski legfontosabb alapelvét vesszük szemügyre, mely szerint az etikai felelősség minden parateátrális vállalkozás stb. esetében az aktuális alkotói magatartás alfája és ómegája, és az is kell, hogy legyen, En is igy látom ezt a problémát. Mire jó a parateátrum? .dppen arra, hogy megmutassuk és tudatositsuk minden művészi döntés etos zát az értékek szétesésével szemben. Makacsul állitom, hogy az alexandriai korban élünk, kerengünk egy labirintusban, keressük a fényt, ami nem ritkán csalóka délibábnak bizonyul. iíincs recept arra, hogyan kell valójában élni, de biztos, hogy az alkotó számára, aki tudatositotta magában, hogy világunk visszstaszito otthon, hogy futóhomokon élünk, hogy a történelem egyáltalán nem létezik, bár oly sokáig biztunk az útirányokat meghatározó, szigorúan tudományos történelmi ismereteinkben, a legfontosabb kérdés nem lehet a "hogyan játsszunk?"; azt kell helyette megkérdezni: "mi a küldetésem?". Eláruljuk tudatlanságunkat és bizonyta lenságunkat? Egyedül keressük a tudást, vagy másokkal együtt? Mindenesetre lerántjuk a maszkot az esztétikai üdvösséget osztó művész-papról. Es elvetjük a már mindent tudó, a megváltás és az árulás pontjaira hibátlanul rámutató müvész-guru létformájának kisértését is. A parateátrum legjobb és legérettebb alkotói, akik feltétlenül korrektek önmagukkal és másokkal szemben is, közös kutatómunkára, zarándokutakra invitálnak, amit mindig vállalnunk kellene, ha arra vágyunk, hogy értelmünk megvilágosodjék és áttörjük az emberek között honoló átkozott csendet. Annyi az elcsépelt szólam, annyi bennünk az idegenség, még a hozzánk legközelebb állókkal szemben is... Annyi ismeretet raktároz a fejünk, s önmagunk számára még mindig talányosak vagyunk... üzines a választék. Másképpen kutat például Stoniewski, és másképpen kutat Raczak. És persze más dolgokat fedeznek fel. Ijesztő lenne, ha a porladó 97
