Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Bevezetés
gyensúlyból. Társadalomban élünk, szükségünk van arra, hogy társadalai meghatározottságunkat tudatosítsuk magunkban, hogy a hétköznapi életünket irányító függőségi viszonyokat, ok-okozati összefüggéseket megismerjük, és eljátsszuk az ennek megfelelő szerepeket, ugyanakkor azonban nem szabad megfeledkeznünk a dolgok másik oldaláról sem - arről az oldalról, ahol mindez nem számit, ahol teljes önmagunkkal cselekszünk, azzal az önmagunkkal, aki/ami az összes meghatározottságon túl létezik már osak azért sem, mert ez is hozzátartozik testi és lelki egészségünkhöz. Az autentikus cselekvés alkalmait, vagyis azokat az alkalmakat, melyek lehetővé tették, hogy felszabaduljunk a mindennapi életben szinte kötelező játszmajátszási kényszer alól, hogy szabaddá válhassunk, "mert nem kényszerülünk rá, hogy csupán azt érezzük, amire megtanítottak" + t biztosította a színház Második Reformjából kinövő 'színházon túli színház*, a parateátrum, mely közeli rokonságban áll a neoavantgard egyéb művészi és művészeten túli formáival, olyanokkal« mint a happenin g, az even t, az action paintin g és a hippimozgalom, különösen annak bizonyos törekvései. Farateátrum. Farateátrális tevékenység. Ez a két, a lengyel szakirodalomban és színházi Mnjelvben általánosan elfogadott és használt kifejezés a magyar olvasó számára különösnek, a 'parateátrum* talán még archaikusnak is tűnhet. Minthogy a hazai színházi életből ez ez irány csaknem teljes egészében kimaradt, hiányzik a megfelelő terminus technicu s. Arra, hogy nem *paraszínház*-at használunk helyette, a hangzásbéli okokon túl egy másik magyarázat Is kínálkozik: összeállításunk egyik szerzője, WZodzimierz Staniewski, a "Gardzienice" Színházi Társaság vezetője Írja manifesztumában, hogy a * theatrum* szó gyökében mágikus jelentést hordoz. "Mert *thea* annyit jelent: látás, azt jelenti tehát, megfigyelés... w+ + És ez volt a parateátrális akciók lényege: megpillantani, megfigyelni a valóságot önmagunkban, környezetünkben. A parateátrum színház, hiszen valaki cselekszik egy adott téridő dimenzióban. De mégsem igazi színház, mert a tér és az idő valóságos. Szinház, mert a cselekvő emberen/embereken kivül mások jelenlétére is szükség van - de mégsem igazi szinház, mert ezek a 'mások* +Berne, J.: Emberi játszmák. Bp. 1985. ++ v.o. Staniewski, W.: A színház új, természetes környezete 8
