Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Stefan Morawski: Cim nélküli tűnődések
hivott szükségletek miatt - az európai alkotók. A rituális parateátrum alatt az olyan típusú előadást értem, amelyben az alkotók mély jelentésbeli, szakrális vagy laikus-humanisztikus tartalmakra törekszenek. Az előző példák esetében az előadások magát az üres "liturgiát" bírálták, itt viszont az volt a cél, hogy visszaállítsák a szabadságba, a barátságba, az altruizmusba, a titokhoz fűződő kapcsolatba, a természethez való viszonyba stb. vetett hitet. Kétségtelenül ilyenek voltak Bereő akciói, ezt az /17 / 1978-as "végeredmény", a "Romantikus mise" ' bizonyltja, valamint /18/ Warpeohowski performance-i , melyeknek a szerző különös rangot ad azzal, hogy kommentárokat ir az autentikusságról a misztifikációval szemben, az önmegvalósításról az imitáciával szemben, és az önzonosság kereséséről, az önazonosságról, amit csak a viz önmagával való azonosságához lehet hasonlítani. Mágikus, tehát pararituális légköre volt J. Ryba árnyékrajzolásának /"Nyomok"/^ 1^', és hasonlóan interpretálhatjuk Maliszewska és Kalina "Eleven drámá"- jánal/ 2 0/ második részét is. Sokértelmű evokációkkal megszólaló világi ritus volt W. Pr^dyé "Ember-kiállitás"-a /21 /' és a J. Lajstowicz Potog/22/ ramjai" /Harmadik Csoport/, melyben az akcióhoz bábuk, valamint az élet és a halál, a rabság és a szabadság, a szadizmus és a mazochizmus stb. kérdéseiről szóló szövegek társultak. Az előadások ezen csoportjához tartozik Jacek Ojda "Noktürnök" /22/a / és Litwiniec /23/ "Éjszakai nyitás" c. munkája . Ha a parateátrum ezen változatáról szólunk, állandóan Grotowskihoz, méghozzá Laboratóriumának szinházi korszakához térünk vissza, mindig nagy hangsúlyt kap a kultúra és a természet együttes fellépése - diszharmóniában, zűrzavarban, s csupán a kettő antagonisztikus vektorait felszínre hozó keveredésben. Mindez igaz, de ezek az előadások valami egészen másban hordozták lényegüket. Méghozzá abban, hogy a mélyen fekvő értékek felélesztésének, világi és para-vallásos ritusok létrehozásának köszönhetően erősítették meg a közösségi szálakat a "színészek", illetve a "színészek" és a "nézők" között. Az e típushoz tartozó előadások közül ilyen jellegű volt a Living Theatre "Hét meditáció a szado-mazochizmusról" c. kisérlete, vagy megemlíthetnénk Robert Wilson előadásait, amelyekben a világ abnormálisnak tűnik, s a megszokottól teljes mértékben eltérő kommunikáció forrása lesz. További példák Schumann emiitett müvei, vagy a los-angelesi Ideiglenes Szinház előadásai, különösen a hires "Vietnamese Primer". » A harmadik változathoz - a szigorúan zárt, nem csupán és nem elsősorban az azonos művészi meggyőződés, hanem a közösen válasz88
