Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Stefan Morawski: Cim nélküli tűnődések
ellen, ami az embereket vagy a karrierre, vagy az uralkodó szlogenekkel szembeni behódolásra, vagy egyenesen a patetikus hazugságok tevékeny megsokszorozására kényszeritette. Kommentár helyett elég, ha felidézünk néhány olyan akciót, mint a Xódzi "77" diákszin/ 7/ • pad születése pillanatában megrázó hatású, különösen expreszsziv erejű előadása, Vagy a Jarry-féle "patafizikával" rokon, kiváló komédia, a "Kilwater akció",^^ aztán a melankólikus-irónikus historiozőfiával átszőtt előadás, "A lengyel szenvedés hét stációja". Mindenekelőtt azonban a Teatr Ósmego Dnia /a Nyolcadik Nap Szinháza/ jeleskedett ebben, mely csoport a mai napig tiszteletet érdemel azért, hogy oly konzekvensen és radikálisan tiltakozott a Gierek-korszak, s annak régebbre visszanyúló gyökerei ellen. Ezek mellett a kiemelkedő példák mellett az ugyanilyen tipusú előadásokhoz kell sorolni a gdafiski Parateátrális Műhely "Ürlap" /1 0{ az Akadémia Ruchu /Mozgásakadémia/ "Előadások" /11 /' c. /12/ munkáját, valamint Bogucki és Konart "Tiszta kezek" 7 ' , J. Domin és Z. Kowalski "Wschowa 78 Akció"/ 1 3/ és "Utolsó vacsora" /13/a /, és a Kalambur Szinház "Történés" és "Torony" c. happeningjeit./"^/ A hasonló orientációval rendelkező, az esztétikai paradigmák merevségére és terméketlenségére, valamint az ehhez kapcsolódó kirakatpolitikára és hivatalos elismerésekre vonatkozó anti-rituális eljárások határai között elfér például a Repassagé Galériában rendezett "A művészet megtisztítása" cimet viselő csoportos happening/ 1-^ és /16/ P. Szczerski "Beckett"-je , mely utóbbi - más kérdés, hogy sikerült-e szándékát megvalósítani - a "szinház csalásait" hivatott leleplezni. Persze ezek a jelenségek sem egyformák. És jobb is igy. Összekapcsolja őket azonban az, hogy a megcsontosodott szertartásokat, a nyelv, a gesztusok, a viselkedés bénaságát táraadják, minthogy az ilyen "rituális üledékek" kötelező érvényűek a társadalmi életben, különösen azon kommunikációs csere során, amit a hatalom az alattvalókkal, a hivatal a kérelmezőkkel, a címzetes mester a még tudatlan nebulókkal szemben gyakorol. Ezt a nyomorúságos frazeológiát és felülről jövő mítoszalkotást másutt, vagyis határainkon túl vették sebészkés alá - például a Living Theatre és az El Teatro Campesino, ez utóbbi különösen működésének első fázisában, mikor agressziv agit-prop munkát végzett, és főképpen az ultraradikális partizán diákszinházak az Egyesült Államok keleti és nyuga-' ti partvidékének diáknegyedeiben. Ehhez az áramlathoz csatlakoztak 1969. után a San Francisco Mime Troup szinészei is, és ezekhez az amerikai akciókhoz kapcsolódtak - a helyi körülmények által életre 87