Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Máriusz Orskit A Források Színháza. Megközelítési kísérlet
I dusza moja, krpg napeXniaj$ca, CzuXem, 4e wiecznie bgdzie si? roz&arzaft I wiecznie bfdzie ognia jej przybywafc; B^dzie sip wiecznie rozwijaft, rozpX ywaft, Rosn$6, rozjaSniaft, rozlewaft sip, stwarzaft, I coraz mocniej kochaft swe stworzenie I tym powipkszaé coraz swe zbawienie. Idézet Adam Mickiewicz: Widzenie /Látomás/ c. verséből: /Nyersfordítás/ A földet, s az egész környező világot/ Ahol régebben annyi minden sötét volt, /Annyi volt a talány, a titok/ s ami régebben kétségbe ejtett/ Most láttam, mint a vizén át a medret, / mikor sötétjébe behullik a napsugár. /.../ És repülni tudtam ebben a hatalmas térben, /Futni, mint a láng, isteni sugárral, /isteni bölcsességgel; s e különös látomásban/ Fény voltam, s egyszersmind a szem, / S az első, egyetlen villanással elöntöttem magam,/ a Természet tükörképét; /Minden porcikánrra fényt hintettem,/ S a bensőm, mint a tüz fészkében, /Egyszerre éreztem az egész Természetet, /Egy végtelen kör tengelye voltam, /Mozdulatlanul éreztem a mozgást, / Az elemek eleme voltam /.../ S lelkem, mely kitöltötte a kört, /Ugy éreztem, örökké izzani fog, /Örökké tűzben fog égni; /Örökké fejlődni fog, s szertefolyni, /Növekedni, világosodni, szétömleni, alkotni, /S egyre jobban szereti majd alkotását, /S ezzel megerősíti megváltását. Annak, aki a költői vizió nyelvére ráhelyezi a filozófiai fogalmak rácsát, sok mindent elárulnak a neoplatonikus asszociációk. A misztikus extázis állapotában, amiről Plótinosz annyit irt, eljuthatunk ahhoz, ami a természetben valóságos, igaz. Ebben az állapotban már nincs sem megosztás, sem sokféleség, eltűnik a különbség alany és tárgy között. A kettő egy és ugyanaz, egyszerű és oszthatatlan, egynemű. Ebben az egységben /a "kezdetnél"/ a legintenzívebb a lét, s ebből áramlanak ki /az emanáció útján/ a kevésbé intenzív létezések: a világ, az ember és igy tovább. Az ilyen osztódás adja a kezdetét annak, amit Plótinosz "episrophá"-nak, vagyis a forrásokhoz való vágyott visszatérésnek. Ezer évvel Plótinosz után irt az ember és az istenség egységéről Eckhart mester, megkülönböztetvén "Istent" , a személyes alakban 65
