Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció
Ez szonban csupán a látszat. A természet nem szokott giccses lenni - giccses lehet egy kert, de egy erdő, egy felszántatlan föld sohasem. Igy van ez az emberek világában is« Saját szememmel láttam tehát, hogy a gardzienicei társulat esti összejövetele mentette meg Gienek urat és Jasia asszonyt, ha nem is a tragédiától, de egy nagyobb bánattól biztosan. És ez nem giccs, hanem az élet igazsága, mert Gienek űr és Jasia asszony gyötrelme nem a szinpadon tizenöt percen át "gyötrődő", aztán a következő tiz percen át boldog színészek gyötrelme, hanem valóságos gyötrelem. És valódi volt boldogságuk is, és valóban hazatértek valódi otthonukba, 8hol megették valódi vacsorájukat, és lefeküdtek a valódi ágyba. Nem lehet ez giccs, mint ahogy nem lehet giccses a valódi erdő és a valódi megmüveletlen föld sem. Ha Gienek úr és Jasia aszszony eljutott volna a tragédiáig, lehet, hogy az jó izlésü - irodalmi értelemben vett - tragédia lett volna, de ezt nem kivánom sem Gienek úrnak, se magamnak, se másoknak. Apróságokkal foglalkozom, de nem ok nélkül teszem ezt. Itt a következő csavar. A szinház manapság nem akar szinház lenni, maga az élet akar lenni. De az élet egyébként is drámai jellegű. Az avantgard gondolatok nélkül is. Csak a műalkotás esetében előnyös, ha a hős minél nehezebben éri el célját. Az "élet műalkotásában" ez forditva van. Az esti találkozó tehát minden bizonnyal boldoggá tette Gienek urat és Jasia asszonyt. És kit tett még boldoggá? Mikor felhangzott a következő dal, boldognak tünt mindenki. A dal, a muzsika a lineáris időből az örök jelenbe emel bennünket. De az ilyen éneklés, mint a mienk volt Kruszynianyban, az éneklő emberek közösségét hozta létre. Az örök jelenben élő emberek közösségét. Az örök jelent nagymértékben a közösségnek köszönhetjük. Ha egyedül énekelünk, nem érjük el ezt a hatást. Együtt, hangosan, erőteljesen kell énekelni, egészen az őrületig felfokozni, minden elv és szabály ellenére, látva, hogy mindenki örül ós mindenki jól érzi magát. Staniewski azt javasolja, menjünk ki, s induljunk el a kocsiszín felé, az előadás szinhelyére. A kocsiszin vagy egy kilométerre V8n, dalolva-muzsikálva megyünk a falu közepe felé. 11. Értékelés Az előadás azonban csak félig sikerült. Annak ellenére, hogy nagyon is játékos hangulat alakult ki, az előadás a felénél megtört» 171