Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció

Oj, pojdu ja ponad Xuhom Dzie moj miXy ore pZuhom. /Kimegyek a mezőre, ahol a szeretőm szánt/ A f8lu hallgat. Lerakjuk holmijainkat a falu közepén, egy tisztáson. Megkezdődnek az esti előadás előkészületei. Mielőtt bealkonyul, körbe kell még járni a falut, muzsikával és dalokkal, be kell nézni a kunyhókba és gazdasági épületekbe, s meg kell hivni az embereket az esti találkozóra. Megjelenik egy társalogni vágyó férfi, arról kezd mesélni, hogy is volt régen, és hogy mennek a dolgok ma. A falu idősebb lakói még mindig döbbenten állnak a falu életében bekövetkezett hatalmas változások előtt, és kötelezőnek érzik, hogy beszámoljanak erről a vendégeknek. 7. Az előadás "Az előadást a falu közepén tartják. Vénasszonyok gyülekeznek, és férfiak, akik arról panaszkodnak, hogy kinozza őket a reuma, hogy szúr az oldaluk. Van itt néhány gyerek is, aki a nagyszülőknél tölti a vakációt. Grzybowszczyzna nem túl nagy falu, mindenestül alig néhány tucat házból áll, ezek között is sok az elhagyatott - amint azt már emiitettük. Staniewski azonban úgy véli, az ilyen kicsi, kihalt, nyomorékokkal es vénasszonyokkal teli falvakban érdemes találkozni az emberekkel. Ezekben a falvakban ugyanis nem egyszer olyan emberekre bukkanhatunk, akiknek igen sok mondanivalójuk van. Az előadás tele van Rabelais sikamlósságával, mozgással, zajjal, muzsikával, dobszóval, az éjszaka sötétjében fel-fel villanó tüzekkel. Néha egyenesen démonikus hatást kelt. Nyugtalanná teszi a nézőket, s ez a nyugtalanság megfoghatatlan, minthogy van valami átláthatatlan az egészben, és ettől még inkább fenyegető, nem egyszer agresszivnak tűnik. így volt ez akkor is, mikor a Bug melletti Gnojnóban játszottak, 1978-ban. Késő ősszel történt, hideg volt már. Staniewski szinészei - nagyon jól játszottak. A tébolyult örömkitörések egybeolvadtak a dohszóval és a kiáltásokkal, Rabelais obszcenitása és a sok, félmeztelen, hallatlanul ügyes test átjárta a hideg őszi éjszakát. A csúcsponton mindenütt tüzek gyulladtak ki a színpadul szolgáló völgyben, a környező fákról lángok csaptak az ég felé, a fákon s színészek szomorú melódiákat játszottak. Mi, akik tudatos formaérzékkel rendelkezünk, azt mondtuk volna: "ez egy kivételesen 161