Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció

Chalecki asszony férje még dolgozik, éjszakai műszakban van. Vagy húsz perc múlva mindketten visszajönnek az istállóból, láthatóan elégedetten, mert a tehén egy nagy, derék borjút hozott a világra. Az öreg lefekszik aludni, a gazdaasszony pedig elmegy megfejni a teheneket, hogy még hét óra előtt leadhassa a tejet a felvásárlóknak* A fejés után a gyolcson átszűrt tejet kannában elviszi a tejcsarnokba, anélkül, hogy előbb kezet mosna... A tejcsarnokból tizenöt perc múltán ér vissza, aztán hamarosan megérkezik a munkából férje, erős fejfájással. Nekiáll felkutatni az összes dobozt, fiókot, üvegcsét valamiféle tablettáért. Kis idő múlva sikerül találnia egy aszpirint, lenyeli egy kevés vizzel, és azt állítja, hogy mindjárt jobban lesz, ilyen fejfájása ugyanis elég gyakran van, és akkor, amint bekap valamilyen pirulát, azonnal elmúlik. Mikor azt mondtam neki, hogy nem szabad könnyelmüsködni s hogy haladéktalanul orvoshoz kellene fordulnia, azt felelte, hogy az apja már oly sok évet megélt, és még soha nem volt orvosnál, úgyhogy ő se megy, ezenkívül fél is a doktortól, mert "ha azok elkezdik gyógyitani az embert, akkor az ember már nem él sokáig". A gazdaasszony közben megeteti a teheneket, lovakat, birkákat, disznókat. Chaleokiék tavaly kezdtek disznókat tartani, állami utasításra - ha nem tették volna, nem kapnának nyugdijat. Vallásuk elveinek megfelelően sem disznóhúst, sem zsirt nem fogyasztanak, vegyis a disznókat kizárólag eladásra tenyésztik. A házigazda, miután bekapta a tablettát, lefekszik. A gazdaaszszony visszatér az udvarból, nekiáll reggelit készíteni, vagyis átsüti a tegnapról maradt lepényt, és teát főz /az összes tejet a tejcsarnokba vitte/. A reggelinél mindenki megjelenik, kivéve a fiút, aki még alszik. Fél kilenc van. Reggeli alatt beszélgetni kezdünk, általában a faluról, a földművesek életéről a jelenlegi körülmények között. Főleg a házigazda beszól. Az idén bevezetett adók miatt rájuk háruló terhekre panaszkodik, arra, hogy be kell fizetni a nyugdijhozzájárulást, és kötelezően műtrágyát kell vásárolni. Többször is hangsúlyozza azt a tényt, hogy saját gazdaságának fejlesztésében semmiféle perspaktivát nem lát /kevés a munkáskéz, rossz a föld, a gazdasági épületek siralmas állapotban vannak/. 142