Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Bevezetés
terérei valódi a helyszín/naturális, vagy sajátos módon előkésaitett/, valódi az idő /néhány óra vagy héhány nap/, és Se meg Én, meg a Hozzánk Hasonlók"*-, akik jelen vagyunk, mi is azon igyekszünk, hogy valódiak legyünk. A színházból kollektiv cselekvés lesz, melynek nem oélja egyedi mii létrehozása, csupán az élmény közös megélése. Az 'aktiv kultúra* időszakában Grotowski az Ünnep közösségét kísérelte meg újjáteremteni, az Ünnep közvetlenségét kereste - a ez már tulajdonképpen nem fér meg a művészet hagyományos értelemben vett határai között. Az igy születő "mü" nem tisztán színházi látványosság, bár kétségtelenül hordoz magában színházi elemeket is. Ha Ünnep van, maga az élet játszik, "és ez a játék átmenetileg maga az élet ,,+ +. És miután a korábbi 'színészek* és 'nézők* közötti gátak feloldódtak a hosszú futásokban, a fáklyák lángjában, az őrjöngésig fokozódó, új-misztikus táncokban és dalokban^"*"*" Grotowski érdeklődése az emberek közötti kapcsolatok felől az ember és a természet viszonya felé fordult. Folytatván kutatásait a források felé indult, ahonnan az emberi kultúra ered, s ahová magtérni emberi mivoltunk alapvető vágya. A Porrások Színházának kísérletei és gyakorlatai már nemcsak a színház* de a parateátrum határait is átlépik: az esetek többségében hiányzik belőlük az expresszié szintje, bár a különféle kultúrák az embert az univerzummal összekapcsoló dramatikus technikáira épülő gyakorlatokra alapozva akár előadások is megalkothatók, melyek nem individuális, de kulturális örökségünk mélységeibe avatnak be. ++ +~ >" A lengyel parateátrum kialakulásának színházi - vagyis a színházból kiinduló - példája tehát Grotowski Laboratórium Színházának szinház utáni tevékenysége. Megnyilvánulási formái azonban nsgy mértékben eltérnek egymástól: egyes parateátrális akciók a képzőművészet hatásának bélyegét viselik magukon, némelyik felmutatás-^ ellegü szertartásokhoz hssonlit, némelyik arra törekszik, hogy a környező világ eseményeit /vagy eseménytelenségét/ szooiológiai pontossággal megfigyelje, rögzítse és láttassa. A parateátrum egyes alkotói az alkotó embert - nyilván Grotowski nyomán - "beavatottnak" képzelik, aki előtt megnyílik sz önmagához vezető út, mások úgy vé+ Vö. Grotowski, J.: Swi^to. Odra, 1972/6. ++ Bahtyin: Francois Rabelais művészete. Bp. 1982. 36-37.0. +++ v.ö. Burzynskl, Special Project, /jelen összeállítás/ ++++V.Ö. Orski, M*: Források Színháza. Megközelítési kísérlet. /összeállításunk része/ vi
